Dermesztő ukrán beszámoló: „A hang egyre erősebb lett, és hamar rájöttem, hogy ez valami új lehet”
Az egyik túlélő férje a frontvonalon harcol.
Ami Amerikában történik, az messze van. Amit viszont a németek tesznek, arra gyakran tekintünk úgy, hogy előbb-utóbb hozzánk is elér.
„Most is ez a helyzet. A berlini kormányzat úgy döntött, hogy a hidegháború óta először újra stratégiai koncepciót készít a civilek védelmére. Ez azt jelenti, hogy szövetségi szinten indítják újra a gondolkodást, hogyan éljék túl a német polgárok a súlyos katasztrófahelyzeteket, amíg megérkezik a kormányzati segítség.
Hagyományosan tíz napra, két hétre javasolja a hivatalos jelentés a spájzolást – bár ez igazából nem változott 1989 óta. Mindenkinek önállóan túl kell tudnia élni ennyi időt áram, víz és az élelmiszer-ellátás állami biztosítása nélkül. Amikor ezt olvastam, meglepődtem. Filmekben látunk ilyeneket, amerikai atomháborús gyakorlatokról hallottunk, de ezt a Frankfurter Allegmeine Sonntagszeitung írta, nem pedig valami bulvárlap. Aztán a német közszolgálati média is felkapta a témát: segít kiszámolni, hogy hány fős család esetében hány kiló tészta, konzerv, más termék szükséges. Eligazítanak a különböző készenléti listák közt, mit ne felejtsünk el: gyógyszer, papírok, elemes rádió. Mert ha nem lesz áram, akkor se mobil, se internet, se tévé; visszalépünk a történelemben, és rádión jöhet a kormány üzenete.
Talán nem baj, hogy emlékeztetnek minket ilyen eshetőségekre. Amikor a világ pénzügyi rendszere összeomolhat saját magától is, nemhogy külső hatásokra. Amikor a pénzautomatákat egy gyengébb kibertámadás is napokra kiiktathatja, és a nagyobb városok élelmiszer-ellátásának logisztikája sebezhető.”