Soros, az offshore-os

„»Általában ezek azok a figurák, akik örökké hatalmon akarnak maradni és pénzt csinálni«– így jellemezte Bill Clinton exelnök az elnökjelöltségre aspiráló felesége kampányrendezvényén Orbán Viktort. Bár a fő cél a konzervatív ellenfél, Donald Trump lejáratása volt, Clinton két legyet ütött egy csapásra, és – vélhetően a finanszírozó Soros György üzletember elvárását is teljesítve – beszállt a magyar balliberális ellenzék kampányába, amelynek a fő célja az, hogy a választásokig teljes mértékben felépítse, még ha alap nélkül is, a kormánnyal és a miniszterelnökkel szemben a korrupció vádját. (Nem véletlenül kezelte megfelelő szinten a Clinton-támadást a hazai adminisztráció, amikor személyesen Orbán Viktor utasította el élesen a vádakat, felfedve a háttérben mecénás Soros érdekeltségét és befolyását.)

S a hamis vádra épülő támadásokból nem maradhat ki a kabinet gazdaságpolitikáját korábban szakminiszterként megalapozó, most pedig a jegybank elnökeként – az intézmény küldetésének megfelelően – hathatósan támogató Matolcsy György sem.

Soros és a demokraták nem először használják a korrupciós sejtetést mint meglehetősen alantas eszközt a nem eléggé Amerika-barátnak ítélt magyar politikai rendszer megbuktatása érdekében. Érdemes emlékeznünk 2011 karácsonyára, amikor Hillary Clinton külügyminiszter nyílt levelet helyezett el a magyar kormány fája alá, amelyben olyannyira nem avatkozott be a belügyeinkbe, hogy egy olyan jelentős ügyre alapozva, mint a Klubrádió frekvenciája körül dúló vita, követelte a napokon belül életbe lépő és már jó ideje elfogadott alaptörvényünk módosítását. De még ennél is direktebb akció volt, amikor a megbízott amerikai nagykövet, André Good­friend – egészen véletlenül – az internetadó elleni tüntetéseken bóklászott. Előtte az USA egy olyan korrupciós összeesküvést dobott be a hazai köztudatba, amelyről már közel másfél éve nem tudjuk, hogy valójában miről van szó és kik a gyanúsítottjai.”