Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
A 2008-as Cloverfield mindenkit meglepetésként ért és úgy néz ki, hogy a J. J. Abrams és a Bad Robot folytatni szeretnék ezt a hagyományt, ugyanis a 10 Cloverfield Lane szintén a semmiből jött és legalább annyira meglepőre sikerült, mint elődje.
„Mert ez a film fordulatos. Ne arra gondoljatok, hogy folyamatosan új helyzeteket, új szereplőket vagy új helyszíneket dob be. Nem, a történet egy bunkerban játszódik, három szereplő van, akik közül az egyik (Howard - John Goodman) azt állítja, hogy eljött a világvége (mi az oka? vagy az oroszok, vagy az idegenek, vagy valami más), a néző pedig folyamatosan a főszereplő (Michelle - Mary Elizabeth Winsted) nézőpontjához van kötve. Csak annyit tud, amennyit ő, csak annyit lát, amennyit ő, és ezt a film maximálisan ki is használja, folyamatosan bizonytalanságban tartva minket. Howarddal nyilvánvalóan bajok vannak, mintapéldánya a paranoid és abuzív embereknek, de mi van, ha nem hazudik és tényleg eljött a világvége? Vagy, ami még rosszabb Michelle-re nézve, mi van, ha valójában egy szörnyeteg, aki előre kitervelt módon elrabolta?
A történet kibontása közben a Michelle és a vele együtt - önkéntesen - raboskodó Emmett (John Gallagher Jr.) folyamatosan újabb és újabb információkhoz jutnak, amik alapján át kell értékelniük a helyzetet, ugyanúgy, ahogy a néző elvárásai is folyamatosan változnak a film során. A fordulatok pedig működnek, az egyes leleplezések nem válnak hatásvadásszá, hanem folyamatosan növelik a feszültséget, pontosan úgy, ahogy egy ilyen témájú filmnél az szükséges. A kiváló forgatókönyvet pedig nagyszerű rendezés, kamerakezelés egészíti ki. Nincsenek fölösleges képek, mindennek, amit a kamera megmutat szerepe van.”