A 2008-as Cloverfield mindenkit meglepetésként ért és úgy néz ki, hogy a J. J. Abrams és a Bad Robot folytatni szeretnék ezt a hagyományt, ugyanis a 10 Cloverfield Lane szintén a semmiből jött és legalább annyira meglepőre sikerült, mint elődje.
„Mert ez a film fordulatos. Ne arra gondoljatok, hogy folyamatosan új helyzeteket, új szereplőket vagy új helyszíneket dob be. Nem, a történet egy bunkerban játszódik, három szereplő van, akik közül az egyik (Howard - John Goodman) azt állítja, hogy eljött a világvége (mi az oka? vagy az oroszok, vagy az idegenek, vagy valami más), a néző pedig folyamatosan a főszereplő (Michelle - Mary Elizabeth Winsted) nézőpontjához van kötve. Csak annyit tud, amennyit ő, csak annyit lát, amennyit ő, és ezt a film maximálisan ki is használja, folyamatosan bizonytalanságban tartva minket. Howarddal nyilvánvalóan bajok vannak, mintapéldánya a paranoid és abuzív embereknek, de mi van, ha nem hazudik és tényleg eljött a világvége? Vagy, ami még rosszabb Michelle-re nézve, mi van, ha valójában egy szörnyeteg, aki előre kitervelt módon elrabolta?
A történet kibontása közben a Michelle és a vele együtt - önkéntesen - raboskodó Emmett (John Gallagher Jr.) folyamatosan újabb és újabb információkhoz jutnak, amik alapján át kell értékelniük a helyzetet, ugyanúgy, ahogy a néző elvárásai is folyamatosan változnak a film során. A fordulatok pedig működnek, az egyes leleplezések nem válnak hatásvadásszá, hanem folyamatosan növelik a feszültséget, pontosan úgy, ahogy egy ilyen témájú filmnél az szükséges. A kiváló forgatókönyvet pedig nagyszerű rendezés, kamerakezelés egészíti ki. Nincsenek fölösleges képek, mindennek, amit a kamera megmutat szerepe van.”
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
