Hol mérnék Palpatine-t az exit pollon? – Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

„Az egyes fejezetek tökéletesen rávilágítanak arra, hogy egy-egy univerzumban milyen hosszas politikai folyamatok mennek végbe vagy éppen kerülnek teljesen figyelmen kívül hagyásra egy-egy döntés meghozatalakor vagy egy-egy esemény végbemenetelekor, még akkor is, ha ez utóbbi spontán csavarnak hat a cselekményben. A Star Warsban például remekül kiderül, hogy a Régi Köztársaság bukásának szerves eleme a politikusok passzivitása és a Jedi Rend kontrollálatlansága, és ezek hasonlóan inkompetens elemekként jelen vannak az Új Köztársaságban is míg a Star Trek arra világít rá, hogy egy kormányzati kontroll nélkül működő szervezet – a Csillagflotta – is képes lehet az utópia elérésére, csupán az emberi morál megváltozása révén (még ha ez az utópia problémákkal is küzd). A Dűne ezzel szemben azt mutatja meg, hogy a puszta jó szándék is képes lehet elérni, hogy egy oligarchikus rendszer sosem látott brutalitású diktatúrába forduljon, a Mellékes-széria azt, hogy egy élhető diktatúra is bukásra van ítélve saját hübrisze miatt, az Éhezők viadala pedig azt veszi górcső alá, hogy egy kiválóan működő propagandagépezet is legyőzhető még egy apolitikus ember személyes motivációi és az összefogás által is.

A könyvnek azonban mégsem ezek a legnagyobb pozitívumai. A sci-fi politológiája kalandozó, de alapos társadalomtudományi kutatása ugyanis hagyja, hogy az olvasó is kalandozzon és párhuzamokat vonjon olyan kérdésekben is, amelyek a könyvben nem merülnek fel. Vajon a poszthumanizmus milyen politikai berendezkedéseket eredményezne? Vagy a Dűne fűszere megfeleltethető jelenkorunk olajának? Nem lehet, hogy a Föderáció utópiájában azért léteznek problémák, mert az utópiát és a disztópiát elválasztó egyetlen vonal az ember szabad akarata? Tóth Csaba nem csupán gondolkodik és elemez, hanem gondolkodtat és elemeztet.”