Forrnak az indulatok Szíriában: a lázadók felgyújtották a bukott elnök apjának sírját (VIDEÓ)
Háfez al-Aszad 1971-től 2000-ben bekövetkezett haláláig volt Szíria kegyetlen kormányzója.
Erdoganék az egykori Oszmán Birodalomnak a mai országhatárokon túli területei felé akarnak terjeszkedni, hogy elfedjék-enyhítsék a belső nehézségeket.
„Továbbra is kérdés, miként reagál a helyzetre a zsarolási pozícióba került NATO-tag Törökország, amelynek vezető családjai dollár milliárdokat kerestek a háborúval, a fegyver- és kőolajcsempészettel. A bevételekből bőven jutott a terrorszervezetek tagjainak törökországi kiképzésére, gyógykezelésére, fegyverutánpótlására, sőt az oroszországi krími tatárok közötti lázadók és a balkáni befolyás növelésének támogatására. Ugyanis a gazdasági, társadalmi, sőt immár hadsereg-irányítási nehézségekkel is küzdő állam meghatározó politikusai, Recep Tayyip Erdogan államfő és a főideológus, Ahmet Davutoglu miniszterelnök
az egykori Oszmán Birodalomnak a mai országhatárokon túli területei felé akarnak terjeszkedni, hogy elfedjék-enyhítsék a belső nehézségeket.
Az új oszmanizmus ideológiai nyomulásával párhuzamosan minden irányban erőfeszítések történnek a gazdasági befolyás növelésére. A török hadseregnek az elmúlt hónapokban, hetekben zajlott támadásai és hadműveletei – amelyek a washingtoni adminisztrációnak alighanem sok fejfájást okoztak és okoznak – leplezetlenül mutatják, hogy Szíria és Irak területéből is ki akarnak szakítani egy-egy darabot. E törekvéseknek azonban nem csak az Aszad-rendszer áll ellen, hanem a kurd fegyveresek is. Jó ideje véres polgárháború dúl Törökország keleti területein és havonta robbantásos merényletek tucatjait hajtják végre az ország gyakorlatilag egész területén. Az Észak-Irakba behatolt török egységek pedig jól szervezett kurd felkelőkkel találták magukat szemben.
A tűzszünet tehát kihirdettetett, de a háború folytatódik. Halványabbnál is halványabb a remény, hogy csillapíthatók a térségben élők évek óta tartó szenvedései, s hogy a menekülttáborokból mind több faluba és városba térhetnek vissza az emberek. És nem csak a nagyok fogják méricskélni egymást, hanem a hatalmi ábrándoktól megrészegült térségbeli, közepes és kis államok vezetői is. És akkor még nem beszéltünk arról az ezernyi bandáról, amelyek tagjai minden kegyetlenségre képesek azért, hogy fenntartsák a rablásra, a civil lakosság kifosztására épülő életformát, amihez hozzászoktak az elmúlt években.”