(...)
De valójában, ha létezik uniós összeesküvés, az pont nem abban nyilvánul meg a donorállamok részéről, hogy nem adnak pénzt. Hanem pont abban, hogy adnak. Furán hangozhat, de van, hogy épp nem a pénzmegvonással, hanem a pénzbőséggel lehet valakit gyarmati lemaradásban tartani. Legyünk nyugodtan egy kicsit rosszhiszeműek. A donorállamok nem szívjóságból adják ezeket a pénzeket, s nem is azért, mert naiv, jóhiszemű balekok, akiknek nem tűnik fel, hogy ezeket lenyúlják és szétlopják.
Nem, ez az uniós bőségszaru mintha pontosan azt a célt szolgálná, hogy az összegek címzettjei soha a büdös életben ne legyenek a fejlett nyugati államok méltó versenytársai és kihívói. De ha nem ez a cél, a hatás és következmény akkor is pont ez lesz. Mert ki az a hülye, aki vért izzad, hogy piacképes értéket állítson elő, mikor ott a hazai és uniós közpénz?”