A földelkobzás és a földosztás nem agrártörténeti kérdés volt, hanem elsősorban a kommunista uralom érdekében bevetett hatalomtechnikai eszköz, amely több értelemben is össztársadalmi hatású lett.
A földelkobzásokkal az ún. »úri« birtokosok teljesen önkényes kategorizálása révén alapjaiban rendítették meg a magyarországi nemesi társadalmat, a polgárosodást szívósan szem előtt tartó középrétegeket, a maradék arisztokráciát, továbbá az egyházközségek minden települést érintő hálózatát. A polgári kori jogértelmezés szerint, kárpótlás nélküli, »tilos erőhatalommal, jogtalan vagyonelkobzás« ment végbe. Ennek közgazdasági indokoltságát már ekkor is számosan vitatták. Hogy mindezt mennyire csak a politikai szempontok határozták meg, azt az is igazolja, hogy a magánvállalkozások követelései harmadik személlyel szemben az államra átszálltak, a terheket azonban az állam nem vállalta. Rendszerint az is elfelejtődik, hogy a jogi normák, jogszokások ilyen mértékű áthágása önmagában is hosszú időre társadalomformáló tényező lett.
A moszkvai irányítással elindított földosztás a kommunista párthoz való tömeglojalitás kikényszerítését, megteremtését is szolgálta. A Dimitrov »viccelődése« szerinti szabad prédát, az ingatlanokat a helyi kommunisták most valóban feloszthatták, ahogyan ezt jól nyomon követhetjük a helyi történésekben. Maga a kampány, a földterületek felosztása a »helyi erők« bevonásával a modern diktatúrák propagandájára jellemző társadalmiasítás volt. A társadalmiasítás azt jelenti, hogy sajátos részvételre buzdították, kényszerítették a társadalom tagjait, s az érintettség nagyban hozzájárult az öntabusítás növeléséhez. Tömeges jogtalanságok, traumák, újabb konfliktusok keletkeztek, ilyen volt például a kollektív módon fasisztának minősített svábok kitelepítése és a házból, ingatlanból való kiforgatás újabb önkénnyel járó összevonása a földosztással; a »földreformrendelet« pontjainak negligálása; a különböző zsarolások.
Az Országos Földbirtokrendező Tanács tagjai is tisztában voltak azzal, hogy a »földreform« gyors végrehajtása, az »érdekeltek« saját szempontjai szerinti földosztás, a mérnöki, telekkönyvezési munkálatok elmaradása újabb konfliktusokat gerjeszt. Az OFT előtt az is világos volt, hogy az elkobzások sokszor sem a községben, sem pedig a megyei döntéshozói körben nem a rendelet szerint történtek. A Szolnok megyei s ezen belül is például a karcagi földfosztásokról ezt írták: »A megyei tanács kiküldöttjének jelentéséből megállapítható, hogy a községi földigénylő bizottság elkobzási javaslatai nem mindenben helytállóak. De a megyei tanács kiküldöttje sem hallgatta ki minden esetben az elkobzást szenvedő egyéneket, hanem csak egyoldalúan a községi földigénylő bizottság tagjainak kihallgatásával készítette jelentését.«”