„Hadd meséljek el egy sztorit valakiről, akit ismerek és kedvelek. Tiszás lett, vagyis kommunista. Nem volt soha fideszes, vagy soha nem mondta, és még rettentő gazdag is, de most úgy érzi, hogy valami igazságtalan. Ez az ember szép helyen él, nagy autóval jár, eddig boldog volt. Már nem az, mert valaki a közéletben azzal a feladattal van köztünk, hogy ezt elhitesse az emberekkel. Épp, ahogy annak idején a kommunisták.
És hogy tudja ezt elérni egy kommunista egy olyan embernél, akinek minden megvan? Miért »O1G-zik« egy olyan ember, aki esetleg SZJA-mentes, aki a kormány által biztosított hitelek valamelyikéből vett otthont, sőt, még ami éppen van, az a bizniszének is jó, és még jól is keres? Hát mert a kommunista sajnos sokakban ott szunnyad. Egy eredendő bűn, amit néhányan le tudnak vetkőzni, megölik már az elején, de vannak, akik sajnos nem. Ez a bűn az irigység. De ez az irigységnek is a legundorítóbb formája: mikor nem azt akarod, hogy neked is legyen, hanem azt, hogy a másiknak ne legyen, és ezt a saját károdra is vállalod.
És nézzük akkor meg ezt a fajta sátáni kommunizmust: a kommunista ember nem szegénységet akar megszüntetni, hanem különbséget. A különbség megszüntetése pedig náluk azt jelenti, hogy osztályokon belül minden maradjon: vagyis nekik legyen, neked meg ne. Ha nem érti ezt a kedves olvasó, akkor jó hírem van: ön nem kommunista.
A kommunista sosem azt kérdezi: »Miért nincs nekem is?«, hanem azt: »Miért van neki?« A kommunista lélek nem a tulajdon ellen lázad, hanem a te tulajdonod ellen.
A kommunista nem házat akar építeni, hanem ledönteni a tiedet. A kommunista az, akinél nem az számít, hogy neki legyen, hanem hogy neked ne legyen.