Nem kapjátok meg a gyűlöletem

Egy francia férj levele a feleségét lemészárló terroristákhoz

*

„Péntek este, elvettétek egy különleges teremtménynek az életét, az életem szerelméét, a fiam édesanyjáét, de ti nem kapjátok meg a gyűlöletem. Nem tudom kik vagytok, nem is akarom tudni. Halott lelkek vagytok. Ha ez az Isten, akiért vakon gyilkoltok, a saját képére teremtett minket, akkor minden golyó a feleségem testében egy seb az ő szívében.

Nem adom meg nektek azt az örömöt, hogy gyűlöljelek benneteket. Pedig messzire mentetek érte, de gyűlölettel válaszolni tettetekre azt jelentené, hogy meghajlok azelőtt a tudatlanság előtt ami ilyenné tett benneteket.

Azt akarjátok, hogy féljek, hogy bizalmatlanul nézzek a honfitársaimra, hogy feláldozzam a szabadságom a kényelemért cserébe.
Ön vesztett! Újrapróbálkozhat.

Újra láttam őt ma reggel a várakozással töltött éjszakák és a nappalok után. Ugyanolyan szép volt mint péntek este mikor elment. Mint 12 éve amikor belebolondultam.

Természetesen tele vagyok szomorúsággal. Ezt a kis győzelmet nektek adom, de nagyon rövid lesz ezt ígérem. Tudom, hogy velünk lesz minden nap, és találkozunk majd a szabad lelkek paradicsomában, ahová ti nem kaptok bebocsátást.

Ketten maradtunk a fiammal, de erősebbek vagyunk a világ minden hadseregénél.

Nincs is több időm, amit rátok fecsérelhetnék, mert oda kell mennem Melvilhez, aki most ébred a délutáni alvásából. Pont 17 hónapos és uzsonnázni fog, mint minden nap. Azután elmegyünk játszani, mint minden nap és ez a kisfiú egész életében legyőz majd benneteket azzal, hogy boldog és szabad lesz. Mert nem, nem kapjátok meg az ő gyűlöletét sem.”