Osztrák kerítés? Esetleg egy Entschuldigung, Ungarn?

Egy jó sógor mindenkinek kell. Minket, magyarokat pedig − noha megbűnhödtük már a múltat s jövendőt − bizony megáldott vele az Isten.

Itt vannak nekünk az osztrákok. Amikor már azt hinnénk, hogy elegünk van, hogy még egy migránsos hír és rögvest téli álmunkba merülünk, néhány jól irányzott mondattal ki tudnak rántani a méla unalomból.

„Építési jellegű intézkedések” kezdődhetnek az osztrák-szlovén határ egy szakaszán − jelentette be a stájerországi Spielfeldnél az osztrák belügyminiszter, aki a kerítés szót véletlenül sem ejtette ki a száján és nagyon komolyan hangsúlyozta: nem a határt zárják le, hanem a menekültek rendezett átjutását segítik.

Hát nem édes? Kein Zaun. Nur építési jellegű intézkedések. Olyan finom, érzékeny, olyan pillogóan szemérmes, mint Julie Andrews pacsirtáskodása A muzsika hangjában.

Úgy meghallgatnám azért egyszer azt is, ahogy Mikl-Leitner az amstetteni pince történetét meséli el a szerető apáról, aki a családi kapcsolat fontosságát kihangsúlyozandó kedveskedett önnön leányának mintegy háromezerszer, de az nem erőszak volt, csupán kedves kényeztetés a rendezett huncutkodás foganatosítása és a családbővítő fogantatás érdekében... De nem is kell ilyen messzire révedezni: az istenadta Volk a bevándorlók elleni félelmében olyannyira fegyverkezik épp, hogy az osztrák boltokból elfogytak a lőfegyverek.

Cserébe mondjuk ha Budapesten valaki egy „de csinos vagy”-ra ragadtatja magát némely hölgy láttán, minimum osztrák kancellári szinten illik elítélni a tomboló szexizmust, amely a kisebbségellenesség, végső soron az antiszemitizmus és a fasizmus megtestesülése a barna eső szemetétől bemocskolt magyar fővárosban. Ha fegyvertelen Jobbik-szendvicsemberek mászkálnak (lásd még: Gárda), az pedig ugye milícia. 

Mikl-Leitner nyilván azért érezhette szükségét a szépelgésnek, mert főnöke, Faymann kancellár néhány héttel ezelőtt debil nyilatkozatokra ragadtatta magát a magyar határkerítést illetően.„Senki sem akarja, hogy mindenki kerítéseket emeljen. Ez nem érne célt az embercsempészek ellen, lerombolná Schengent és tönkretenné a közös EU-nkat” – mondta. „Tudjuk, hogy az embercsempészeknek megvannak a lehetőségeik, hogy kikerüljék a kerítést. Ezért csak egy politikai megoldás lehetséges”.

Ezt mondta tehát akkor a kancellár, akit sajnos olyan külügyminiszterrel vert meg a sors, akinek igencsak rövid az emlékezete. Sebastian Kurz a minap ugye már azt nyilatkozta, hogy„az állítás, hogy a kerítések nem működnek, egyszerűen és mélyrehatóan hamis”.

Valóban. Nem a kerítés az, ami nem működőképes. A hazugságok nem működnek. Míg a magyar kerítés elérte célját, tehát ahol felhúzták, ott nem özönlenek be papírok nélküli tömegek az országba és az EU-ba, ez a mellébeszélés egy nap után összeomlott. Ahogy sorban eddig az összes ideológia és utópia alkotta tákolmány, amellyel egyszer csak szembemenetelt a valóság.

„Természetesen kerítésről is szó van” – közölte ugyanez az osztrák belügyminiszter az ottani közszolgálati rádió ma reggeli műsorában.

Kerítésről. És: természetesen.

Visszafordítsam ezt a mondatot veretes német-osztrák nyelvre? Jó, rendben. Szabad, ám igazán pontos fordításban így hangzik:

„Entschuldigung, Ungarn!”

De nem! Mégsem! Ugyanez a belügyminiszter ugyanekkor a magyar kerítést ugyanis a legnagyobb lelki nyugalommal nevezte embertelennek. 

Mondom én, hogy egy jó sógor mindenkinek kell.