Kémkedős időket élünk

„Tizennyolc éves korában, 1972-ben szervezte be kémnek a CIA, amikor Szudánban besétált az amerikai nagykövetségre azzal, hogy svéd egyetemi ösztöndíját amerikaira cserélné. Miért tett le arról a vágyáról, hogy inkább az Egyesült Államokban éljen, mint a Kádár-rendszer Magyarországán?

Érdekes kihívásnak éreztem a kérésüket azzal kapcsolatban, hogy inkább nekik dolgozzak itthon a kommunista Magyarországon az 1970-es évek elején, mint Amerikában. Dagasztotta a keblemet a büszkeség, hogy rám gondoltak. Mivel én olyan miliőben nőttem fel, ahol a szovjet megszállókat, a kommunistákat mindenki utálta, örültem, hogy végre tehetek valamit ellenük. ()

Alighanem ön volt az, akitől Washington tudomást szerzett arról, hogy Magyarországon is vannak nukleáris töltetű ballisztikus rakéták. Erre hogyan és mikor jött rá?

Akkor én egy külker vállalatnál dolgoztam, ahol kifejezetten olyan jellegű árucikkeket exportáltunk külföldre, mint televíziók, szemüveglencsék és keretek. Egyszer egy olyan szállítmány érkezett rajtunk keresztül Bulgáriából, amivel mi nem foglalkoztunk. Acélszerkezetekről volt szó. A szállítmányozási osztályon dolgoztam, nekem kellett a magyarországi fuvarleveleket és engedélyeket intézni. Kiderült, hogy egy olyan erdei, katonai bázisra szállították ezeket, ami szovjet rakétabázis volt. A rakományt el kellett kísérni. Ketten utaztunk az egyik kolléganőmmel. Én csak azért mentem vele, mert én voltam az egyik huszonéves zöldfülű, ifjú titán a cégnél. Ő volt a szakember, én voltam a férfi támogató, hogy ne kelljen neki, nőnek egyedül bemennie a szovjet katonák közé. Először a szállítójárművet láttam meg a laktanyaudvaron, ami egyértelműen csak interkontinentális rakéták szállítására volt alkalmas, utána pedig olyan földbe vájt bunkerek mellett mentünk el, amelyek ajtajára ki volt téve a nukleáris veszélyt jelző tábla. Hát én összeadtam kettőt meg kettőt, lett belőle öt és egyszerűen kikövetkeztettem magamnak a dolgot, hogy ha van nukleáris töltet és interkontinentális rakéta, akkor itt valószínűleg az van. Ezt én szépen le is jelentettem 1974-ben. (…)

Most, hogy már rég vége a hidegháborúnak, elképzelhetőnek tartja, hogy Magyarországon ma is vannak olyan kémek, akik önhöz hasonló módszerekkel szereznek információt idegen országok számára és azt is, hogy magyar kémek is dolgoznak a nagyvilágban, vagy ez már elavult megoldás?

Az elmúlt másfél-két évben nagyon felerősödött a kémtevékenység Magyarországon. Most már gyakorlatilag nálunk van a fél világ. Izraeli, arab titkosszolgálatok is tucatjával koptatják a pesti aszfaltot, jönnek vissza Bécsből. Most kifejezetten kémkedéses időket élünk, mert a nagypolitikának, az amerikaiaknak, oroszoknak az az álláspontja jelenleg, hogy ugyanolyan puskaporossá kell tenni a levegőt, mint amilyen a hidegháború idején volt, és ebbe már belefolyik Kína is. Az Európai Unió viszont csak szeretne, de nem nagyon tud sikeresen beavatkozni, mert nincs határozott álláspontja. Olyan liberális nézőpontokat akar sablonosítani, amelyek ebben a változó helyzetben nem állják meg a helyüket.”