„Az újraházasodottakat tekintve van-e valamilyen változás a szentségekhez való járulás kérdésében?
Erre a motu propriók nem térnek ki. Aki érvénytelen házasságban él, az nem járulhat az Eucharisztiához. És úgy tűnik, hogy ebben egyre világosabb az egyház többségének is az álláspontja és a meggyőződése. Viszont a lelkipásztori nyitottság és a fogadókészség minden sebzett vagy problémás helyzetben élő vagy objektív erkölcsi szabályok szerint nem teljesen megfelelő helyzetben élő ember felé – az a nyitottság, ahogyan őket fogadjuk, ez fokozódik, erre, úgy tűnik, őszinte szándék van, és erre vannak lehetőségek.
Eddig is volt az egyház életének számos tevékenysége, amiben részt vehetett az ilyen helyzetben lévő hívő ember is. Nem áldozhatott, de bekapcsolódhatott más egyházi programokba, bizonyos feladatokat is elláthatott akár az egyházi közösségen belül. Azonban ezekben a kérdésekben elmélyültebb és érzékenyebb lelkipásztori hozzáállásra van esély.
A szinódus egy korábbi munkadokumentuma kitér a nők szerepére az egyházban…
A nők szerepének elismerése, akár az erősítése is szóba kerül a megbeszéléseken, de természetesen nem az egyházi rend szentségének alapvető megváltoztatásával összefüggésben, hanem inkább az egyéb funkciók terén. És ebben látunk is jelentős változásokat. Vannak olyan egyházi hivatali funkciók, amelyeket hölgyek tölthetnek be egészen az Apostoli Szentszék képviseletéig bizonyos nemzetközi szervezetekben. A tapasztalat azt mutatja, hogy a plébánia életében a legtöbb aktív önkéntes a hölgyek közül kerül ki, és ha a plébánia valóban jól működik, akkor az ő szerepük társadalmilag is jelentős. Megkapják a tiszteletet és a lehetőséget is, hogy a maguk körében felelősen járjanak el. Fontos szerepük lehet és nem ritkán már van is az egyházmegyei és az országos intézményekben. Hazánkban – tudomásom szerint – az egyházi oktatási és szociális intézmények vezető tisztségeinek nagyobb részét ők töltik be.
A mai ember azt várja, és a szinódus vonatkozásában sokszor felfokozott az igény, hogy a tanácskozásból eredmény szülessen. Mit tekinthetünk a mostani püspöki szinódus »eredményének«?