Hazánkban kétféle vállalkozási környezet létezik. Az egyiket nagy vonalakban bemutattam, a másikat minden magyar cégtulajdonos és ügyvezető ismeri. Versenyhátrányunk úgy a hazai, mint a globális piacon elsősorban ebből fakad. A felmerülő járulékos költségek ugyanis kibírhatatlanok, a stresszről, félelemről nem is beszélve. A tőkehiány szintén fontos tényező, de nagyon jól tudjuk, vannak olyan iparágak, amelyeknél nem elsődleges fontosságú, hogy mindjárt az elején eurómilliók álljanak rendelkezésre.
Ezek azok az ágazatok, amelyek a politikusok által előszeretettel hangoztatott kreativitást, újításokat, találmányokat használják, jobban mondva használnák fel. De létrehozásukhoz nincs meg az induláshoz szükséges üzleti tér és levegő. Előbbit betöltik merev, bürokratikus jogszabályokkal és ügyintézéssel, utóbbit elszívják az ügyeskedők, áfacsalók, és nem utolsósorban a hatósági jogalkalmazási gyakorlat. Ennek következtében válik a magyar tulajdonú vállalkozás másodrendű szereplővé. Élő példa a Traubisoda esete, ahol a külföldi védjegybitorló ellen tizenöt évig pereskedett a tulajdonos. Vajon a Coca-Colával ezt meg lehetett volna csinálni?”