Elég ebből, elég volt

Tavaly tavasz óta, Magyar Péter indulása óta most először van bennem lángoló indulat egy „óellenzéki” ellen.

Annyian jönnek majd szegények és civilizálatlanok, hogy nincs anyagi és kulturális erőforrásunk a beillesztésükre.
„Európa a kereszténység, a humanizmus, és az emberi jogok hazája -- és egyre kínosabban szembesül azzal, hogy nem tud megfelelni ezeknek az eszméknek (pontosabban ezeknek se -- miután az erkölcsös individualizmust, a szabad piacot, és a korlátozott államot már feladta). Az eszméket idáig sem tartottuk sokra, amennyiben a határainkon kívül sérültek (adott esetben magunk sértettük őket), érvényt szerezni meg végképp nem tudtunk nekik a világban, de most, hogy házhoz jöttek eleven figyelmeztetésként azok, akiknek nem jutott idáig a jóból, egyre sürgetőbben merül fel: ismerjük-e be végre, hogy az eszméink veszélybe kerülnek azzal, ha továbbra is univerzálisnak tekintjük őket, hiszen hosszabb távon kivérzünk a képviseletükben.
Egyszerű, ha mindenkivel úgy bánunk, aki ide vágyik, jön, hozzák, mint akivel szemben a legjobb arcunkat kötelességünk mutatni, akkor lefegyverezzük magunkat a civilizációnk védelmében -- hiszen annyian jönnek majd szegények és civilizálatlanok, hogy nincs anyagi és kulturális erőforrásunk a beillesztésükre. Elhiszem, hogy egyeseknek óriási törés lehet felfogni, hogy amennyire a kapitalizmus a civilizációs értékeinken épült, úgy a civilizációs értékeink is a kapitalizmus intézményein, működőképességén, és nyereségességén -- magyarán egy bizonyos életformán. A döntően még mindig polgári életforma, legalább ennek reálisan elérhető eszményének, és az erre vonatkozó vágyak szabályozó erejének közös lerobbanása a civilizációnk hanyatlását is eredményezné. Márpedig a bevándorlás feszítő gazdasági és kulturális kockázatai pontosan ezzel fenyegetnek.”