Bámulni Orbánt

„Hosszú idézettel kezdem. Mint rendszerint, tegnapelőtt is néztem az Egyenes Beszédet, és valósággal sokkolt, amit Török Gábortól hallottam. Orbán múlt szombati beszédéről kérdezte őt Kálmán Olga.

»Orbán Viktor a magyar politika Kenesei Krisztiánja. Nem tudom, ismeri-e Kenesei Krisztiánt, aki egy rutinos labdarúgó a magyar labdarúgó bajnokságban, már nem olyan gyors, de ha leteszi a labdát, az odamegy, ahova akarja. Az az igazság, hogy azt láttam ezen a szombati beszéden, hogy még mindig Orbán Viktor az a magyar politikus, aki meg tudja csinálni. Oda tudja tenni … Itt van ez az egész bevándorlás, vagy menekültügy-tematika. Orbán Viktor az év elején, vagy már ősz óta egy kifejezetten rossz politikai helyzetbe került. Lehet azt mondani, hogy a Fidesz válságban volt január–február–márciusban. És ő elképesztő áldozatok árán, komoly intellektuális teljesítménnyel is kitalálta, megkereste azt a témát, ami őt vissza tudja hozni. … És ma nincs elemző szerintem, aki ne azt mondaná, hogy ez bejött, hogy Orbán Viktornak ez a számítása bejött. Újra van egy sztori. Megint van egy történet, amit el tud mesélni, és amit csak ő tud elmesélni. Ezt csinálta most Tusványoson. Persze mondhatjuk azt, hogy ez a történet, ahogy általában a politikai történetek, ezer sebből vérzik, mert itt találunk problémát, meg ott találunk, mert nem is úgy van, hogy a terrorizmus meg a menekültkérdés, stb. stb., de Orbán Viktornak van egy története, ami láthatóan hat. És ezt el tudja mesélni. Ezt mesélte el Tusványoson, ezt a történetet, és újra megvan az a versenyelőny, ami megvolt korábban, és ami elveszett tavaly ősztől. Az, hogy a Fidesz valami, hogy Orbán Viktor valami, valaki, amihez lehet viszonyulni, lehet azonosulni vele. Miközben nincs a pályán más … Orbán Viktor visszatért a magyar politikába, méghozzá kezdeményezőként. Ezzel a témával. Emlékszik arra, nem olyan régen volt két fontos kifejezés, amit megtanultunk. Az egyik a pillanat uralása, a másik a politikai termék. Én ezt mindkettőt nagyon szeretem. Ez a téma mindkettőnek tökéletesen megfelel. Az a pillanat most már hetekben vagy hónapokban mérhető, amit ural ezzel a Fidesz.«

Mi a baj ezzel? Nem helytálló Török megfigyelése? Nem igaz, hogy Orbánnak – a vizitdíj-népszavazás, az »elszámoltatás«, a »határokon átívelő nemzetegyesítés«, a gazdasági »szabadságharc«, a »családpolitika«, a »rezsicsökkentés« után – megint van egy története«? De igaz. Akkor mi a probléma?

Németországban a harmincas évek elején a nemzetiszocialistáknak »volt egy története«. Az, hogy a német nép nyomorúságát a külső ellenség, az antanthatalmak, és a belső ellenség, a zsidók okozták. Az hozza vissza a németek jó életét, aki kész fellépni a külső ellenség, a franciák, angolok, lengyelek, a versailles-i békerendszer, és a belső ellenség, a zsidók ellen. Se a kommunistáknak, se a polgári pártoknak nem volt ilyen kitűnő története a németek számára. Igaz is ez, de mégsem érjük be ennyivel, ha leírjuk a harmincas évek német történelmét, hanem arról is beszélünk, hogy miféle történet volt ez, leleplezzük a náci ideológiát, bemutatjuk a náci rendszer szörnyűséges gonosz tetteit.

És ezt Orbán történetével kapcsolatban is meg kellene tennie a politikai folyamat elemzőjének. Nem teheti meg, hogy nem szól arról, hogy a csalódott magyar politikafogyasztónak elmesélt orbáni történet, ahogy a januári párizsi sajtótájékoztatón, később a Kossuth rádióban majd legutóbb Tusnádfürdőn előadta, nyílt rasszista uszítás. Merthogy az, hogy a munkanélküliséget, a bűnözést, a nemi erőszak terjedését a menekültek etnikai és vallási hovatartozásával hozza összefüggésbe – ezt tette a szombati beszédben –, az rasszista beszéd. Nem egyszerűen arról van szó, amit Török elismer, hogy »ez a történet, ahogy általában a politikai történetek, ezer sebből vérzik, mert itt találunk problémát, meg ott találunk«, hanem arról, hogy súlyos, tudatos hamisítás, durvább szóval hazugság a háború és terror elől menekülőknek gazdasági bevándorlókként való beállítása. Orbán esetében sem csak gyűlöletkeltő retorikáról van szó, hanem tettekről is: ilyen tett a kerítés felállítása, ilyen tett Szerbia biztonságos országgá nyilvánítása – hogy mindenkit visszaküldhessenek a határról –, ilyen tett a megfelelő papírok nélküli határátlépés bűncselekménnyé nyilvánítása, és egyáltalán az a bánásmód a menekülőkkel, amelynek az a bevallott célja, hogy elrettentse őket attól, hogy nálunk keressenek menedéket. Mindezt Török mellékesnek tekinti, s bámulja Orbánt, amiért ezt a »történetet« kitalálta, lépésről-lépésre felépítette és újra meg újra elmeséli.

Erre szokták azt mondani: az írástudók árulása.”