A történet legcinikusabb része, hogy azok, akik elfogták és háborús meg emberiség-ellenes bűnök miatt felakasztották az iraki diktátort, sokkal több ember halálát okozták, mint a diktátor. A polgárháború miatt Irakban ma sokkal kisebb az emberek személyi szabadsága, több embert kínoznak meg politikai nézeteik miatt, és összehasonlíthatatlanul rosszabbul élnek, mint Szaddam idején. És közben hiába lett történelmi tény, hogy az iraki háború indítóoka, a vegyi fegyverek gyártása hamisítvány volt – vagyis pont úgy rohanták le Irakot, ahogy Hitler Lengyelországot -, az USA és szövetségesei között egyetlen háborús bűnöst sem neveztek meg vagy ítéltek el!
Tíz évvel a 9/11 után végigsöpört az “arab tavasz” az észak-afrikai és a közel-keleti országokon. Az összes olyan diktátort és államelnököt megbuktatták, akik évtizedek óta a nyugati országok, de leginkább az Egyesült Államok begyében voltak. Csakhogy a forradalmak irányíthatatlanok, a káosz és a gazdasági összeomlás pedig mindig a szélsőségeseknek jó. Nem állítom, hogy az USA volt az arab tavasz kirobbantója, de több országban benne volt a kezük. Az is tény, hogy az arab tavasz óta valamennyi érintett országban rosszabb a gazdasági és a politikai helyzet, mint előtte volt. Mindez óriási lökést adott az Iszlám Állam terjeszkedésének.
Ha mindent összeteszünk, biztosan összejött már a 300 ezer áldozat. Ez a százszorosa 9/11-nek. Ha azt is hozzátesszük, hogy 50 millió ember lett hontalan, és keres magának új hazát, talán bőven elég volt a bosszúból. Az Egyesült Államoknak most már el kellene kezdeni rendbe tenni azt, amit a bosszú hevében elrontott. 14 év telt el, le kellene állni. És most már csak egyetlen eszköz van a népvándorlás leállítására: ez Közel-Kelet és Észak-Afrika országainak stabilizálása. Ez többe kerül, mint a háború. Éppen ezért most nem azon kellene dolgozni, hogy nehézfegyverek legyenek az orosz határ közelében, hogy a szintén amerikai segítséggel elmélyült orosz-ukrán ellentétet tovább mélyítsék.