A normális diskurzust kérjük számon a hatalomtól, és észre sem vesszük, hogy éppen ezt sikerült kiölniük a mi mindennapjainkból is.
„A hatalom rövid távú szempontjait hasznosítja ez a gyakorlat, ezért vannak, akiknek imponál, a politika művészeteként emlegetik, ahogy kiöli a civil kezdeményezéseket, takarékra teszi a szabad szellemet – és ahogy ehhez minden szinten megtalálja lelkes végrehajtóit, korlátolt túlteljesítőit, az eddig jobbára a szürke zónába meghúzódottakat, akik sértetten, buzgón és ostobán törlesztenek. Műhelyeink egyike-másika olyanná vált, mint tüntetéseink többsége: fáradttá, kiégetté, formálissá vagy éppen gyűlölködővé, ami szintén nehézzé tesz bármiféle építkezést. A kiugró teljesítmények is csak ritkán képesek átütni a magasra húzott falakat, s azok sem indukálnak váltást, változást – inkább a különállást reklámozzák. Túl egyszerű volna Makk Károly panaszából csupán egy idős művész nosztalgikus sóhaját kihallani. Bár tény, hogy mindannyiunk számára kényelmesebb.
A hatalom rövid távú szempontjait hasznosítja ez a gyakorlat, ezért vannak, akiknek imponál, a politika művészeteként emlegetik, ahogy kiöli a civil kezdeményezéseket, takarékra teszi a szabad szellemet – és ahogy ehhez minden szinten megtalálja lelkes végrehajtóit, korlátolt túlteljesítőit, az eddig jobbára a szürke zónába meghúzódottakat, akik sértetten, buzgón és ostobán törlesztenek. Műhelyeink egyike-másika olyanná vált, mint tüntetéseink többsége: fáradttá, kiégetté, formálissá vagy éppen gyűlölködővé, ami szintén nehézzé tesz bármiféle építkezést. A kiugró teljesítmények is csak ritkán képesek átütni a magasra húzott falakat, s azok sem indukálnak váltást, változást – inkább a különállást reklámozzák. Túl egyszerű volna Makk Károly panaszából csupán egy idős művész nosztalgikus sóhaját kihallani. Bár tény, hogy mindannyiunk számára kényelmesebb.”