Igen, szabad vagyok

„Kedves Sándor!

Csak most értesültem arról, hogy »megtaláltál« a Facebookon a múltkori, Napi Gazdaság-beli cikkem miatt. Azt kérded: »Most már szabad vagy, Péter? Ez hiányzott?« Bár nem értem pontosan, mire vagy kíváncsi, de biztos arról van szó, hogy az Indexhez és a 444-hez hasonlóan neked sem tetszett az írásom témája, és valami bajod van azzal, hogy néhány hónapja távoztam a HírTV-ből. Köszönöm az érdeklődésedet, de felesleges provokálnod, anélkül is írtam volna neked.

Igen, szabad vagyok, mert a munkaadóm többé nem fenyeget kirúgással, ha nem akarok leleplező anyagokat gyártani Orbán Ráhelről, és nem kell napirenden tartanom Orbán Viktor nem létező ügynökügyét, ha tudom, hogy az egész csak egy pitiáner bosszú. Tudod, szabadság nélkül olyan lennék, mint Simicska közbeszerzés nélkül.

És van még valami, ami fontos: a meggyőződés, amelyet én nem szoktam váltogatni. Bár kétségkívül fordulatosabb egy olyan életpálya, amelyben szerepel MSZP-ügyvezető alelnökség és HírTV-s műsorvezetés is. Veled ellentétben én inkább azt gondolom: »Amiként kezdtem, végig az maradtam. Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom.« (Pilinszky János).

Nem vesztegetnék időt arra, hogy minden Simicska-lapban (Magyar Narancsban, Heti Válaszban) közzétett hazugságodat cáfoljam a február 6-ai Nagy Lemondás kultúrtörténetéről, de néhány megjegyzésem azért lenne. Rendkívül furcsállom, hogy újságíró-jediként feltűnve képviseled a Simicska által einstandolt médiumokat, és közben gyalázol olyan embereket, akik akkor is kiálltak melletted, amikor a radikális jobboldal rád küldte a verőlegényeket.

Az a sajnálatos eset is mutatta, hogy a te feltűnésed a jobboldalon már évekkel ezelőtti is totális tévedés volt. Ahogy a szoci szemináriumos nézeteiddel vegyítetted az Orbán Viktor iránti feltétlen rajongásodat, az olyan volt, mintha az Éhségmenet csatlakozna a Pride-hoz.”