Előzzük meg a pápadöntögető franciákat

Mit kekeckedsz, amikor pontosan tudod, mindkét esetben igazat írtam:az emberek utálják a patkányokat, de egy kisebb vallási csoport imádja őket. Te hibáztál akkor,mikor Jézust és Gandhit egybe vetetted - egy világvallás alapítója egy politikussal nem összemérhető. Világvége jóslatok még egyszer se jöttek be - kár róla vitát rendezni.

'Egy darabig gyűltek az ellenállás nélküli mártírok, egészen Szent Ágoston, „igazságos háború” keresztény fogalmáig. Aztán a Summa Theologiaeban már tért nyer a jogos háború a felsőbb hatalom, igaz ügy és helyes szándék feltétellel. Ehhez csak gratulálni lehet. Majdnem úgy, mint az Orbán kormány: utólagosan szabályt/törvényt/erkölcsi felfogást változtat.' Érdemes megfontolni, hogy mit mondott Keresztelő Szent János a hozzá forduló katonáknak: Megkérdezték tőle a katonák is: „Mi pedig mit tegyünk?” Nekik viszont ezt felelte: „Senkit ne bántalmazzatok, meg ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.” (Lukács 3,14) Tehát nem azt mondta, hogy 'Minden katona gyilkos!'. A válaszából az derül ki, hogy a katonáskodást teljesen legális, értelmes foglalkozásnak tartja. Az Egyház soha nem tagadta az igazságos háború lehetőségét. Hogy egyes keresztények mikor mit mondtak, tettek vagy nem tettek, az megint más kérdés. 'Egyáltalán mi dönti el, hogy jogosultak vagyunk tulajdonolni egy országot? Ami kultúra az adott országban van, az egy másik kultúra elnyomásával/tönkretételével lett. Legfeljebb arról értekezhetünk, hogy a saját érdekünk szerinti háború igazságos/honvédő. De saját érdekből háborúzni, mióta az Igazság?' Ezek teljesen jogos kérdések, de azt azért nem lehet mondani, hogy nincsenek tiszta esetek. Franciaország például joggal védekezett a náci Németország ellen, ahogy Birger Eriksen is joggal süllyesztette el a Blüchert. (részletek: http://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Dr%C3%B8bak_Sound ) 'És keresztény szempontból nem tudom megfejteni, hogy mi a különbség a mártír (saját maga választott sors) és az öngyilkosság között? ' A mártír azért hal meg, mert nem fordul el Istentől, az öngyilkos meg azért, mert elfordul tőle (amennyiben felel a tettéért). Ha a mártír megtehetné, hogy úgy marad életben, hogy nem fordul el Istentől, mégis a halált választja, akkor már nem mártír, hanem öngyilkos.

'A Lukács idézet még nem oldja fel a „ne ölj” parancsot. [...] Aquinói Szt. Tamás már kitalálta a jogos háború formulát a már említett feltételekkel. És ez, a „ne ölj” parancs feloldása.' Rosszul látod. Keresztelő Szt. János szavaiból erősen azt sugallják, hogy a katonaságot vállalható hivatásnak tartotta. Semmi nem utal ennek ellenkezőjére az Újszövetségben. Igen érdekes viszont, hogy a retteget római centuriók több alkalommal is igen pozitív színben tünnek fel. 'Rendezetlen volt ez a kérdés (ősegyházban nem volt egységes álláspont a katonai hivatás megítélésében)' Meg még kb. 1000 más dologban sem volt egységes állásfoglalás. Miért kellett volna az eltérő környezetből érkező keresztényeknek mindenben azonnal egyetérteni? 'Ugye nem akarod azt mondani, hogy az öngyilkosság célja/indíttatása dönti el, hogy áldozatvállalásról vagy bűnös tettről beszélünk?! ' A saját fogalmaidat próbálod rám erőltetni. A mártír NEM akar megválni az életétől. Emiatt nem is 'öngyilkos', még akkor sem, ha tudja, hogy tettéért halállal kell fizetnie. 'És nem lehetünk biztosak, hogy az öngyilkos elfordult Istentől. Sőt.' Ha felel a tettéért, akkor igenis elfordult.

Én nem tehetek arról, hogy milyen Jézus-képet alakítottál ki magadnak, tény, hogy ennek a Jézus-képnek valóban nem célom megfelelni. Az egyház Jézus-képébe beleférnek kifejezetten erőszakos föllépések is. A híres példa, amikor ostorral veri ki a pénzváltókat a templomból. Nem a szeretetével fegyverezte le őket. Egyszerűen nincs olyan szentírási példa, amikor Jézus vagy a tanítványai egy katonát pályaelhagyásra buzdítanának, merthogy a fegyverviselés ellentétes volna valamilyen keresztény eszménnyel.