„Reméljük hazai demokratáink hamarabb észbe kapnak, mint a francia elvbarátaik, és még időben elbontatják a négyes metró megállóját, valamint felturatják a köré telepített parkot. A tér megsemmisítését, vagy legalábbis áthelyezését alátámasztó indokok közt első helyen kell megemlíteni az épület szimbolikáját, amely számtalan keresztény jelképet hordoz, kezdve a tetején elhelyezett óriási szenteltvíztartóval. A nyári hőségben lábukat áztatók emiatt akaratlanul is részeseivé válnak egy vallási rítusnak, amely Keresztelő Szent János korábbi tevékenységére utal. A tér felülnézeti elrendezése ráadásul egy kaleidoszkópon keresztül nézve kereszt alakú. Magát a létesítményt tekintve nyilvánvaló, hogy a Főváros utazóközönsége számára megalázó egy olyan téren, megállóban leszállni a metróról, amely szakrális töltetet hordoz. Hiányoznak a falakról azok az egyházi bűnök, amelyekért II. János Pál bocsánatot kért, és azok, amikért nem kért bocsánatot.
Második lépcsőfokban válasszuk szét az országot egyházi és állami településekre, és romboljuk le, vagy legalábbis telepítsük át azokat a magyari falvakat és városokat, amelyek nevükben a kereszténységre való utalást hordoznak. Ezután körforgalmasítással deszekularizáljuk az útKereszteződéseket, a templomokat meg ássuk be fejjel lefelé a földbe.
Harmadik lépcsőfokban tiltsuk be a jézusmária, jézusom, kirsztusom, szentisten indulatszavakat, helyettük az amerikai gyökerű, eurokonform szentszar alkalmazandó. A kereszt előtagú összetett szavainkat (mint keresztespók, keresztöltés, kereszthivatkozás stb.) egy független európai bizottság felügyelete alatt működő magyar civil szervezet segítségével neveztessük át. Végezetül tiltsuk be a katolikus embereket, a nőket kötelezzük szakáll, a férfiakat szoknya viselésére. Aztán fordítsuk ki önmagunkat, hogy legyen belül, ami kívül volt, aztán meg toporzékoljunk, hogy sehogyan sem sikerül boldoggá és igazságossá formálni ezt az elbaszott, istentelen világot.”