Az Egyesült Államok nem lehet a világ csendőre, Izrael mégis azt szeretné, hogy legalább a Közel-Keleten legyen az, ha az európaiakra nem számíthat. Ez a kívánalom egyre inkább csupán egy álom lesz.
„Netanjahu állításával ellentétben, a tárgyalások bekeményítése és berekesztése nem egy iráni blöfföt leplezne le, ahol némi sértődött kivonulás után az irániak pár hónap múlva visszakullognának a tárgyalóasztalhoz mérsékeltebb követelésekkel. Amennyiben a mostani lendület megszakad Moszkva és Peking az első körben normalizálná kapcsolatait Teheránnal. Az üzletre éhes és Oroszországtól sokkal inkább tartó európaiak lennének a következők a sorban. A kudarcért persze Obama és Kerry lenne a hibás, az Egyesült Államok pedig egyedül nem tudna komoly szankciós nyomást gyakorolni Iránra, utóbbi megkapná a normalizációt és az atombombát is. Izrael pedig negyven éve nem látott fenyegetettségben élhetne tovább, mióta kiegyezett korábbi ősellenségével Egyiptommal.
A mostani politikai játszma fő üzenete tehát az, hogy Izrael és az Egyesült Államok érdekei mára gyökeresen eltérnek egymástól. Izrael retteg bármiféle felemelkedő hatalomtól a Közel-Keleten, míg az Egyesült Államok éppen abban bízik, hogy a nukleáris kérdés rendezése nyomán megerősödő Irán és a közel-keleti hatalmi mátrixba száz év hiátust követően magát újra bevető Törökország magával vonja a szunnita arab államok önvédelmi reflexének kialakulását. (...)
Az Egyesült Államok nem lehet a világ csendőre, Izrael mégis azt szeretné, hogy legalább a Közel-Keleten legyen az, ha az európaiakra nem számíthat, mint a béke és stabilitás garantoraira. Ez a kívánalom, ahogy a zsidó állam döntéshozóinak be kell látnia, hogy egyre inkább csupán egy álom lesz. Ugyan nem fog megszűnni az amerikai katonai és politikai támogatás, hiszen a hatalmi koncertet menedzselni kell, de nem is lesz olyan átütő erejű, mint a korábbi évtizedekben volt. Izraelnek be kell látnia, hogy biztonságát kizárólag az arab államok biztosíthatják, hiszen bár nem ezt sugallná intuíciónk, szinte teljes mértékben megegyeznek Egyiptom, Izrael, Jordánia és a Szaúd-Arábia vezette Öböl-menti államok érdekei. A március 17-i választásokon győztes izraeli politikai erőnek ebben az új és ismeretlen világban kell biztosítania a zsidó állam fennmaradását.”
Erős újévi politikai rajt a Mestertervben: Kereki Gergő műsorában Mráz Ágoston Sámuel és G. Fodor Gábor elemzi Magyar Péter újévi beszédét, Bajnai Gordon színre lépését, az Orbán–Magyar nemzetközi sajtócsatát, a közelgő választás forgatókönyveit, a világrendszerváltás jeleit és az év eleji gazdasági intézkedések politikai hatását.
Legendás napként beszéltek a civilek lemészárlásáról.
Két hete zajlanak az egyre fokozódó rendszerellenes tüntetések Iránban, a nem állami források szerint több tucat tüntető halt meg eddig az összecsapásokban.
Különleges részletre derült fény a két miniszterelnök barátságából: Orbán Viktor már évtizedekkel ezelőtt felismerte, hogy a „fél-szocializmusból” a szabadpiacra vezető út a siker kulcsa.
Az izraeli miniszterelnök nem rejtette véka alá a véleményét: szerinte a nyugati világot éppen azok árulják el, akik az emberi jogokról papolnak.
A magyar sajtótörténet első nagyinterjúja az izraeli miniszterelnökkel – exkluzív beszélgetés a Mandineren.
A hozzászólók szerint Roger Köppel tevékenysége kiemelkedő, mivel már Svájcban is meggondolja az ember, hogy mit beszél a nyilvánosság előtt.
Az Európai Bizottság elnöke bízik a legjobbakban.
A bizonyítás veszélyeztetése és az ismételt bűnelkövetés lehetősége miatt döntöttek a hosszabbítás mellett.
