Bizonyította Orbán Viktor, milyen fából faragták – a többi Netanjahun múlik
Az izraeli miniszterelnök ellen csütörtökön adott ki elfogatóparancsot a Nemzetközi Törvényszék.
Az Egyesült Államok nem lehet a világ csendőre, Izrael mégis azt szeretné, hogy legalább a Közel-Keleten legyen az, ha az európaiakra nem számíthat. Ez a kívánalom egyre inkább csupán egy álom lesz.
„Netanjahu állításával ellentétben, a tárgyalások bekeményítése és berekesztése nem egy iráni blöfföt leplezne le, ahol némi sértődött kivonulás után az irániak pár hónap múlva visszakullognának a tárgyalóasztalhoz mérsékeltebb követelésekkel. Amennyiben a mostani lendület megszakad Moszkva és Peking az első körben normalizálná kapcsolatait Teheránnal. Az üzletre éhes és Oroszországtól sokkal inkább tartó európaiak lennének a következők a sorban. A kudarcért persze Obama és Kerry lenne a hibás, az Egyesült Államok pedig egyedül nem tudna komoly szankciós nyomást gyakorolni Iránra, utóbbi megkapná a normalizációt és az atombombát is. Izrael pedig negyven éve nem látott fenyegetettségben élhetne tovább, mióta kiegyezett korábbi ősellenségével Egyiptommal.
A mostani politikai játszma fő üzenete tehát az, hogy Izrael és az Egyesült Államok érdekei mára gyökeresen eltérnek egymástól. Izrael retteg bármiféle felemelkedő hatalomtól a Közel-Keleten, míg az Egyesült Államok éppen abban bízik, hogy a nukleáris kérdés rendezése nyomán megerősödő Irán és a közel-keleti hatalmi mátrixba száz év hiátust követően magát újra bevető Törökország magával vonja a szunnita arab államok önvédelmi reflexének kialakulását. (...)
Az Egyesült Államok nem lehet a világ csendőre, Izrael mégis azt szeretné, hogy legalább a Közel-Keleten legyen az, ha az európaiakra nem számíthat, mint a béke és stabilitás garantoraira. Ez a kívánalom, ahogy a zsidó állam döntéshozóinak be kell látnia, hogy egyre inkább csupán egy álom lesz. Ugyan nem fog megszűnni az amerikai katonai és politikai támogatás, hiszen a hatalmi koncertet menedzselni kell, de nem is lesz olyan átütő erejű, mint a korábbi évtizedekben volt. Izraelnek be kell látnia, hogy biztonságát kizárólag az arab államok biztosíthatják, hiszen bár nem ezt sugallná intuíciónk, szinte teljes mértékben megegyeznek Egyiptom, Izrael, Jordánia és a Szaúd-Arábia vezette Öböl-menti államok érdekei. A március 17-i választásokon győztes izraeli politikai erőnek ebben az új és ismeretlen világban kell biztosítania a zsidó állam fennmaradását.”