Arcátlan pofapénz

„Szeged és Kazincbarcika egy fillért sem kapott, Salgótarján pedig a kért hatszázmillió forint helyett kénytelen annak tizedével beérni. Tisztázzuk rögtön: nem luxusingatlanokra, stadionberuházásra, netán újabb szökőkutak építésére kellene a pénz (bár Kaposvár esetében, ahol az egy főre eső szökőkutak száma jócskán meghaladja az országos átlagot, még ebben sem vagyunk annyira biztosak...), hanem alapvető ellátások finanszírozására.

Olyanokéra, amelyeket az állam kötelező feladatként rótt az önkormányzatokra: bölcsődék, óvodák, szociális hálózatok fenntartására, idősek, hajléktalanok gondozására. Egyszerű matematika. Salgótarjánnak évente 4,4 milliárdjába kerül e feladat ellátása, amiből kétmilliárdot normatív támogatásként megkap, egymilliárdot saját adóbevételeiből fedez, több mint egymilliárd azonban még mindig hiányzik. Ezt – vagy ennek egy igen jelentős részét – szokta az állam úgynevezett »önhikis« támogatásként az év vége felé odaadni a településnek, és oda is adta rendre mindaddig, amíg hithű fideszes volt a város vezetője.

Csakhogy a salgótarjániak keze tavaly ősszel megbicsaklott, valami rejtélyes oknál fogva rossz helyre húzogatták az ikszeket, mígnem végül szocialistát juttattak a polgármesteri székbe. Most aztán megnézhetik magukat.”