„Péntek óta ugyanis látható, jó hazai szokások szerint, hogy a nevek követelése mellett (amely mindkét oldal sajátja), a kormány / kormányhoz hű oldal a magyar belpolitikába való szándékos amerikai beavatkozásról, baloldali összeesküvésről és a helyzet elbagatellizálásról, az ellenzék / ellenzékhez hű oldal pedig diktatúráról és jogos büntetésről beszél. Dehogy mindebben hol a lényeg, az ismert tények? Sehol.
Hiszen az magában annyi lenne, hogy az Egyesült Államok saját, érvényes jogszabályainak megfelelően megtagadta a beutazást általa korrupció gyanújában érintettnek vélt (vagy ténylegesen érintett) magyar állampolgároktól. Erről a döntéséről az adott egyéneket haladéktalanul tájékoztatta, akiknek vízumát felfüggesztette. Ennyi. Ehelyett azonban nevek és bizonyítékok átadásának követelése van kormány és ellenzék részéről, meg hisztériakeltés, holott előbbire jogilag nincs mód, utóbbit pedig amerikai oldalon nem állította senki, hiszen a követség minden megszólalásában hiteles információkról, és nem bizonyítékokról beszél. De ezt magyar oldalon senki nem akarja figyelembe venni, mert ez a szekértábor felfogásba sehogy sem illik bele. Ma hazánkat vagy idegenek támadják, vagy feddhetetlen érdekekkel rendelkező külföldi demokraták menthetik meg. Átmenet nincs, csak egyetlen igazság.
A fentiek alapján így elmondható, hogy a mostani botrányban nincsen semmi különös. Semmi olyan, amit az elmúlt 25 évben ne tapasztaltunk volna már meg más, hasonlóan fajsúlyos helyzetben. Beszélhetünk ugyanis olajszőkítésről, Postabank- és Kulcsár-ügyről, Nokia dobozokról, Gripen vadászgépekről, Vegyépszerről, Közgépről, politikusi vagyonosodásról és kiterjedt adócsalások kivizsgálásnak ügyéről, a lényeg és a zárszó mindig az marad, hogy nincs felelős; vagy ha van, az mindig a másik oldalon áll.”