Néhány mondat a történelemről, avagy ki a korrupt?

„Ez arról jutott eszembe, hogy most, ebben a lélektani játszmában, amely az amerikaiak és a magyarok között zajlik, abban a kiváltságos helyzetben lehet részünk, hogy átélhetjük a történelmet a jelenben. Mert a történelem, a valódi, legtöbbször elrejti önmagát, s csak ritkán mutatkozik meg lényege, amely nem más, mint embercsoportok közötti szakadatlan harc, s amely harcnak egyetlen rendezőelve van: az erő. Nem a lelki, vagy az intellektuális erő, hanem a nagyon is fizikai. (...)

Folyik most ez a kis csetepaté Amerika és Magyarország között, ez a kis lélektani háború, ez a bújócska, az egyetlen alaptörténet, a »te tetted – nem én tettem« izgalmasnak éppen nem mondható vitája, s az egész, mint mindig, be van vonva ezzel az ismerős erkölcsi mázzal, hogy most voltaképpen ki is itt a rossz, és ki a jó. Értékvédelem folyik itt, ugyebár. (...)

Most a szemünk előtt zajlik egy ilyen beszélgetés a korrupcióról, tehát valami erkölcsi kérdésről, miközben mindenki pontosan tudja, hogy kőkemény érdekekről van itt szó. Ki a fenét érdekel a korrupció, azon túl, hogy abban mindenki egyetért elvi szinten, hogy az rossz. El egészen addig, ameddig nem a saját érdekről van szó. Ennyit a partikuláris politikum és a globális etikum viszonyáról.

Szóval most megmutatja magát a történelem, kibújik az erő a szépen sminkelt morális maszk alól. A játszma vége nem kétséges, hiszen egészen mulatságos, mennyire nem azonos súlycsoport a két fél.”