„De nem fogok ezen a témán lovagolni, kimerítettem. Azt viszont igazán különösnek találom, hogy van nekünk itt egy kormányunk, amelyik még a rendőrségét is ráuszítja egy Ökotárs nevű honi civil szervezetre, azt gyanítván, hogy a hozzá kerülő norvég pénzek (amelyeknek az auditálására csak a donor jogosult) „magyar politikai erőkhöz” kerülnek, közelebbről – talán – az ellenzéki LMP-hez. Ez a pofátlanság teteje. Akinek rövidebb az emlékezete mint az enyém, azt szeretném felvilágosítani, hogy Orbán Viktor – akkor már a magyar politikai élet közszereplője – a Soros-alapítvány pénzén jutott el Oxfordba, ami még hagyján. De a Fidesz évekig, ha nem egy teljes évtizeden át „fejte” a Friedrich Naumann nevét viselő német alapítványt, amely az ottani liberálisok, azaz a Szabad Demokrata Párt (FDP) kezén volt és van. Sőt! Amikor Orbán eldöntötte, hogy a liberálisoktól az álkereszténydemokraták (KDNP) társaságában átevez a konzervatív jobboldalra (Néppárt), akkor dupla fejés folyt: igénybe vétetett a CDU-s Adenauer alapítvány pénze is. (…)
Meglehet, most már a norvégok is tudják, hogy ki akarja rátenni a piszkos mancsát a pénzükre, de nem hagyják. Igazuk van. Más kérdés, hogy a tisztességes Ökotársnak akkor nem lesz miből osztania, tehát a nap végén a magyar civil társadalom szenved. Súlyos dilemma. Az európai unió is azért ódzkodik a büntetésektől, mert az Orbán-kormánytól elvehet ugyan pénzt, de ezzel nem azokat az embereket sújtja, akiknek a magánvagyona, vélem, biztos helyen van, hanem az egész magyar népet.”