Tisztelettel

„Miután Orbán Viktornak tusványosi beszédével sikerült a magyar vezetésre haragítania a fél világot, nyilván parancsot adott legjobb embereinek, hogy beszéljenek a tisztelet fontosságáról. (...)

Mármost a kérdés mindössze annyi, hogy egy NATO- és Unió-tag európai ország felelős politikusainak miért kell állandóan evidens dolgokat emlegetniük? Amelyek nyilvánvalóak a szövetségi rendszerekben, nem különben az államok kétoldalú kapcsolataiban. A magyarázat egyetlen szóban: unortodoxia. Áder János és Kövér László, de hozzájuk hasonlóan Navracsics Tibor és Szijjártó Péter feladatai közé azért tartozik a nagyfokú - és kölcsönös tisztelet - hangsúlyozása, mert Magyarország uralkodó elitjének egészen különleges elképzelései vannak a nemzetközi együttműködésről. Akárcsak - tehetjük hozzá - a hazai használatú politikáról. Itt is, ott is annak kell történnie, amit a kedves vezető jónak lát és irányvonalnak szab.

Külkapcsolatilag ez úgy néz ki, hogy tessék bennünket tisztelni - és akkor tőlünk is megkapják ugyanezt -, még akkor is, ha mi szabadságharcot folytatunk. Brüsszel ellen is, a nemzetközi pénzvilág ellen is, miközben jogunkban áll, hogy kritizáljuk az Egyesült Államokat vagy mindazokat, akiket akarunk. És ha ezt elfogadják tőlünk, akkor - de csakis akkor - hajlandók vagyunk együttműködni.”