„Immár értem, hogy korábbi mondataim miért voltak félreérthetők. Egyfelől mélységesen sajnálom, ha bárkit is megbántottam volna, semmi ilyesmi nem állt és nem áll a szándékomban.
Többen kértek, hogy magyarázzam el korábbi szavaimat és mondataimat, és kötelességem is ezt tennem: Nos, itt Miskolcon és környékén rettenetes szociális feszültségek vannak, sokan el sem tudják képzelni, mekkorák. A mi városunkban fájdalmasan sokan vannak azok, akik a szociális feszültségeket etnikai okokkal magyarázzák. Én ezt soha nem osztottam, de be sem dughatom a fülem, amikor hallom ezeket a véleményeket.
Bizony, igen sok miskolci éli meg úgy, hogy a bűncselekmények egy nagy részét cigányok követik el, és sajnálatos, de így van, hogy igen sokan nem hisznek a cigányokkal való együttélésben, miután tapasztalják, hogy az együttélés helyenként, városrészenként nem konfliktusmentes. Ezek a konfliktusok sokszor egyszerűen csak a kulturális különbségekből adódnak, de gyakran vannak egészen komoly összeütközések is. Azt sem tagadhatjuk, hogy a cigány honfitársaink egymás közötti vitái, összecsapásai is sok esetben hatnak negatívan a környezetükben élő nem romákra.
Meggyőződésem, hogy nem legorombítani kell az embereket, hanem tettekkel meg kell győzni őket arról, hogy bármilyen keserves lesz is, de igenis, van felzárkóztatás, van együttélés, van szolidaritás.
Amit fenntartok az, hogy nem létezik olyan integráció, amely nem számol a kultúrák eltérőségével, nem számol a népcsoportok szokásaival a szereplők akaratával. Nem kell és nem is lehet asszimilálni egy komplett kisebbséget. Nekem, mint volt rendőrkapitánynak az volt a dolgom, hogy meghalljam, ha az emberek biztonságérzete megrendült, amennyire csak lehet, megértsem őket, és meg is védjem őket: Ezt tettem Miskolc rendőrkapitányaként, és ezt fogom tenni - ha megválasztanak - polgármesterként is. Egyszersmind deklarálni szeretném, hogy 2009-es mondataim értelmezését ezzel a bejegyzéssel a magam részéről lezárom. Mától csak a városunk jövőjével kívánok foglalkozni.