Tíz probléma Magyar Péterrel, amelyen változtatnia kell, ha rendszert akar váltani

Az ellenzéki mantrák ismételgetése újabb és újabb helyszíneken nem egy kormányzásra kész erő képét festi fel.

Ady közel 120 éves cikkei, Faludy és Márai 60-70 évvel ezelőtti írásai tökéletesen leírják a mát is. Olvasónk írása.
A PLT cikkére reflektáló, Mi lesz veled, fiatal középosztály? című cikkünk sok visszajelzést, nagy visszhangot kapott. Úgy döntöttünk: vitát, párbeszédet, beszélgetést indítunk a témáról egy cikksorozat formájában, amire elsősorban magukat megszólítottnak érző olvasóink cikkeit vártuk. Az eddig megjelent írásokat itt olvashatják.
Olvasónk írása. (Fotó: Fortepan)
*
Megrekedt az ország
T.Mandi!
Negyvenegy éves vagyok, '73-as évjárat. Általános iskolás koromtól kezdve közösségi ember voltam, nem politikailag. Középiskolában is, egyetemen is. A 2000-es évek elején az Index Polfórumon több mint hatezer hozzászólásom volt, két nicknéven. Mivel tartottam magam ahhoz, hogy a legádázabb nicknek sem írok válaszul olyat, amit nem mernék mondani a saját apámnak; elég jól kikupálódtam mind retorikailag, mind érveléstechnikában még akkor is, ha az egy nem hivatalos, álneves kocsma volt.
Kétszer álltam neki cikket írni erről a témáról, amit felvetettetek.
És kétszer hagytam abba.
Nincs értelme.
Olvassátok el Ady Endre 1900-as évek elején írt tárcáit. Olvassátok el Faludy Pokolbéli víg napjait. Olvassatok Márait.
És rá fogtok jönni, hogy ez az ország milyen elkeserítően megrekedt egy avítt, poros, molyszagú gondolkodásmódban; mert Ady közel 120 éves cikkei, Faludy és Márai 60-70 évvel ezelőtti írásai tökéletesen leírják a mát is.
Vagy vegyétek elő Tölgyessy Péternek 2000 nyarán a Népszabadságban megjelent cikkét, aminek az a címe: „Háborús észjárás igazgat”.
Tizennégy éve írta, de csak pár nevet kéne benne kicserélni, és a 90 százaléka egy az egyben a máról szól.
Ebben az országban nem politikai pártok vannak, hanem vallási közösségek. A politikai pártok vezérei nem pártvezérek, hanem főpapok. Nem programjaik vannak, hanem dogmáik és hitelveik.
Így nem lehetsz más, csak hívő vagy hitetlen.
Ebben az országban a józan észt emlegetni olcsó bolsevista trükk, mert a hitelvek nem tűrnek meg kérdéseket.
Ebben az országban Kulcsár Attilát testőrök vigyázzák, a Molnár Csabákat pedig egy életre tönkreteszik egy váddal, ami sosem volt igaz, csak azért, mert komolyan vette a feladatát, és ez mindenkit megrémített.
Ebben az országban nézz meg egy politikai műsort, egy Újságíróklubot a HírTV-n és az ATV-n.
Leül a társaság, és a sajátjaitól körülvett akolmelegben egymást támogatva, egymás alá adva a lovat a paranoiáig hergelik magukat a MÁSIK szidásában. És ugyanez a másik oldalon az egyik felé, vica versa.
Tudod hogy megy ez a németeknél? Nézd meg a Pro7-en.
Egy asztalnál ülnek, baszod, és megpróbálják megértetni magukat a másikkal
Hülyék, mi? És – nagyon durva! – még azt is el tudják képzelni, hogy a másiknak is lehet jó ötlete.
Hát mi ez? Háteszhüllye…!
Ebben az országban a közpénzből fizetett közérdekű beruházások üzleti titkok.
Most olvassuk el ezt a mondatot még egyszer…
Ebben az országban a munka új törvénykönyvét olyanok állítják össze és szavazzák meg egy hét alatt, akik soha, de soha nem dolgoztak a versenyszférában, nem írtak önéletrajzot és motivációs levelet.
Ebben az országban a 12 éve halott, a nyolcvanas években fénykorát élt Hofi Géza poénjai újra aktuálisak.
Ebben az országban Kovács László még mindig bárkit lemosna a politika porondjáról, ha igazán akarná − és ez nagyon rémisztő.
Ebben az országban el fog jönni újra az a pillanat, amikor minimum az állami résztulajdonú vállalatoknál − amiknek a száma egyre gyarapodni fog − lényeges lesz, hogy melyik párt tagja vagy; sőt, bizonyos pozíciókban már most is.
És ebben az országban − épp ezért − egy ilyen írást csak ál e-mail címről mersz elküldeni.
Hát ezért.
Hát ezért kéne végre nagyon egy, a közéletbe BEVONULÓ középosztály.
Csak helyet kéne szorítani még 199 embernek a közmunkaprogramban…