A zöldpénzügyi rendszer ígérete szerint a tőke felgyorsíthatja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállást úgy, hogy közben elkerüljük a korábbi környezeti hibákat. A grönlandi ritkaföldfém-kitermelés példája azonban megmutatja, hogy a kritikus ásványok iránti roham egyszerre környezeti, társadalmi, geopolitikai és pénzügyi problém
Az elektromos autók, a szélturbinák, az akkumulátorok és a hálózati eszközök rengeteg kritikus ásványra támaszkodnak. A gond azonban ott kezdődik, hogy ezek kitermelése föld- és energiaigényes, szennyező, ezáltal több helyi konfliktussal jár – például a „zöld” címke a bányákra – finoman szólva – nem alkalmazható. Miközben a klímacélok gyorsaságot követelnek, az ellátási láncok ehhez csak lassan alkalmazkodnak. A lítium, a kobalt, a nikkel és a ritkaföldfémek iránti kereslet meredeken nő, a kitermelésük és a feldolgozásuk viszont néhány országban – elsősorban Kínában – koncentrálódik. Az új bányaengedélyek évekig húzódnak, az infrastruktúra drága, a skálázás lassú, ez pedig szembemegy azzal a tempóval, amit a dekarbonizáció megkövetelne.
Grönland geológiailag kincsesbánya, hiszen megtaláhatók ott ritkaföldfémek, grafit, cink. Csakhogy az arktikus ökoszisztéma sérülékeny, a logisztika költséges, a politika pedig óvatos. 2021-ben a grönlandi kormány megtiltotta a 100 ppm feletti urántartalmú lelőhelyek bányászatát – amivel megakasztotta a Kvanefjeld projektet, ami a világ egyik legnagyobb ritkaföldfém-lelőhelyének számított. Ez azt mutatja, hogy a környezeti és társadalmi prioritások felülírhatják a bányászat lendületét, még akkor is, ha mindennek a geopolitikai tétje óriási.
A kritikus ásványokhoz való hozzáférés mára nemzetbiztonsági kérdés lett, az USA, az EU és más nagyhatalmak ipar- és védelmi szempontból is stratégiai ügyként kezelik. Ez persze ösztönzi a diplomáciát és a befektetéseket, de gyakran háttérbe tolja az ökológiai kockázatokat és a helyi közösségek beleegyezést – amivel az ESG-keretek nehezen birkóznak meg.
Az elvben létező, de a valóságban nehezen értelmezhető „zöldbányászat” megfelelőbb technológiával és szigorúbb standardokkal csökkenthetné a károkat, de nem oldja fel az alapellentmondást, ami a globális klímahaszon és a helyi környezeti teher között feszül. A fenntartható pénzügy ezért világosabb szabályokat és a szuverenitás, valamint a közösségi választás tiszteletét igényli – nem csak papíron.
A kínai függőség csökkentése a grönlandi projekt felgyorsításával csábító lehetőség, ám 10-15 évet vesz igénybe, legalábbis ilyen időtáv alatt valósulhat meg a kitermelés, a kínálatbővítés, illetve a kínai kritikusásvány-függőség csökkentése, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy mindeközben a technológia is változhat.
A következő évekre előre tekintve jól látható, hogy
az újgenerációs akkumulátorok várhatóan fokozatosan eltávolodnak a kobalttól és a mangántól, mi több, részben a lítiumtól is
– így különösen a lítiummentes nátriumion-megoldások nyerhetnek teret. Emellett vannak kevéssé helyettesíthető anyagok is, amelyek a következő másfél évtizedben szűk keresztmetszetek maradnak, ilyen a neodímium, a prazeodímium, a diszprózium vagy a terbium – ezek nélkül nincs állandó mágnes, szélturbina vagy villanymotor. Továbbá a réz is egyre fontosabb a villamosenergia-hálózatokban és az elektromos alkatrészekben, motorokban mint a kábelezés alapanyaga, vagyis az energiaátmenet réz és ritkaföldfémmágnesek nélkül elképzelhetetlen.
A fentieken felül ott vannak a platinacsoport fémei (főként a platina és az irídium), amelyek nélkülözhetetlenek és feltehetően igen nehezen pótolhatók az elektrolizálókhoz, azaz a vízbontásos zöldhidrogén-termeléshez és a hidrogénalapú üzemanyagcellákhoz. Továbbá ott van a szilícium-karbid és a gallium-nitrid, amelyek az energiatakarékos, ám nagy teljesítményű elektronika alappillérei. És persze az ezüst, amely a napelemek fontos összetevője.
A szabályozás a bányászat és a feldolgozás kapcsán várhatóan az érintett gazdasági és geopolitikai érdekek mentén formálódik, ami
érdemben befolyásolja a projektek kockázatát, ütemezését és tőkeköltségét.
Mivel – ahogy láttuk – több alapanyag gyors helyettesítése nem reális, ezért az ellátásbiztonság, a másodnyersanyag-piacok és az újrafeldolgozás jelentősége tovább nő.
Ám ne feledjük: Grönland inkább hosszú távú opció, nem gyors mentőöv, vagyis aki arra számít, hogy a zöldpénzügy percek alatt megoldja az ellátási láncok feszültségeit, az téved. A realitás inkább az évtizedes tervezés, a körültekintő befektetés, illetve annak belátása, hogy a kritikus ásványok terén nincsenek gyors megoldások.
Kapcsolódó:
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.
Nyitókép: Florent VERGNES / AFP
Az, hogy a Magyarországot számtalanszor és méltatlanul bántalmazó (adófizetői pénzeinkkel rendszeresen visszaélő) uniós felelősök fejét vajon miért nem követelik, költői kérdés.
Kemény küzdelmet jósolnak az elemzések novemberre, a történelmi példák sem az elnök pártjának kedveznek, a jobboldal ingujjában azonban mégis lapulhat egy-két ász, amitől nem lefutott a mérkőzés.
Spanyolország szemmel láthatóan a Peking és Brüsszel közötti befolyásos közvetítő szerepére tör.
Sokan lehetőségnek tekintik Orbán Viktor távozását arra, hogy megszüntesse az EU az egyhangúsági szavazást.
Az IMF szerint túl sokat segítenek az embereknek az energiaválság idején.
A NATO minket elsősorban nem az oroszoktól védett meg, hanem a német, francia, angol álmodozásoktól.
A lépés célja, hogy visszaszorítsák az oldalak használatából adódó csalásokat.
