Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
A médiapápa népszerűsége csak addig tart, amíg jó üzletet lát benne a sajtó, s akkor válik náci-pedofil szörnyeteggé, amikor az hoz sok pénzt. De ezek egyike sem a valóság. Nincs médiapápa. Csak pápa van.
„Ferenc pápa egy elemzés szerint azért döntött a liberális XXIII. János és a konzervatív II. János Pál pápa kitüntetéséről, hogy kibékítse a két irányzat híveit. Pedig ez nem politikai párt, és János pápa liberalizmusa nagyon távol esik Daniel Cohn-Bendit világnézetétől, ahogy Karol Wojtyla sem helyezhető el egy politikai koordináta-rendszerben. Nem lehet lerángatni a földre őket, a híveket sem. Az egymillió hívő nem vár el semmit, nem külsődleges, hanem lelki élményt nyújt nekik a szentmise.
Aki hisz, az ezt megérti. Aki nem, annak nem lehet megmagyarázni. Nem lesz jobb a világ azzal, hogy a két pápa megkapta megtisztelő előnevét, de reményt adnak azoknak, akik útjukat keresik idelenn. Erkölcsi fáklyák, iránymutatók, példaképek. Ma és holnap az egész sajtó az egyházat fogja dicsérni, a népszerű Ferenc pápát, mivel félreértik a szentségeket, a vallás útmutatásait, és a pápát hiszik a főszereplőnek Krisztus helyett. Ha majd XII. Piusz pápa is a szentek közé jut, akkor Eugenio Pacellirõl mint »ellentmondásos« személyiségről írnak, és arról is, hogy XVI. Benedek pápa ifjúkorában a Hitlerjugend tagja volt. A médiapápa népszerűsége csak addig tart, amíg jó üzletet lát benne a sajtó, s akkor válik náci-pedofil szörnyeteggé, amikor az hoz sok pénzt. De ezek egyike sem a valóság.
Nincs médiapápa. Csak pápa van.”