Circus Marximus

„Mielőtt valaki kioktatna a polgári jobboldal nagy taktikusai közül: igen, értem, mire megy ki a játék. Lelki szemeim előtt meg is jelentek az egymással összekacsintó IKSZ-es pr-guruk: »ne komcsizzunk, gyerekek, mondjuk azt Marxra, hogy valójában náci volt, na erre aztán nem tudnak, majd mit mondani a libsik!« Ezzel – azon felül, hogy egészen egyszerűen nem igaz – csak két komoly baj van.

Egyrészt, mint láttuk, igenis tudnak rá mit mondani. Marx zsidóság elleni kirohanásai »kontextusukból kiragadott gondolatok«. Ennyivel el van intézve az egész. Ha Rétvári és barátai komolyan gondolták, hogy az ex-munkásőr vezetővel büszkélkedő MAZSIHISZ majd ugyanolyan vehemenciával fogja követelni a szobor ledöntését, mint mondjuk Szakály Sándor lemondását – nos, akkor az elmúlt húsz évet nem ebben a naprendszerben töltötték.

Ennél sokkal nagyobb gebasz, hogy az IKSZ érvelése lényegben kitűzött fehér zászló a balliberális múlt-és jelenszemlélet előtt. E felfogás szerint lehetsz akármekkora szarházi, ha nem vagy antiszemita, akkor nem vagy teljesen vállalhatatlan. Ha meg (szerintük) az vagy, akkor civilben lehetsz Kalkuttai Teréz anya, akkor is halálra köveznek. Ha egy keresztény-konzervatív szervezet elfogadja, hogy még Karl Marx ellen is csak az lehet legitim érv, hogy utálta a zsidókat, akkor itt bizony súlyos identitásválságot kell diagnosztizálnunk.

Nem kevésbé tanulságosak egyébként a szobrot védelmükbe vevők agymenései sem. Hogy a campusokba betörő, tantermeket önkényesen elfoglaló Hallgatói Hálózat az egyetemi autonómiára hivatkozva utasítja el a »politikai beavatkozást«, az még csak puszta sunyi kétszínűség.”