„A folytatható hagyomány: a virágzás. Annak az elismerése, amit a Habsburg-hű labancok tettek az országért, Károlyi Sándortól, az első nagy kiegyezőtől kezdve. A nyugodt, békés fejlődés Mária Terézia alatt. A példátlan növekedés 1849 (gy. k. a mezőgazdasági kapitalizmus bevezetése) után. A boldog békeidők Pozsonyban, Kassán, Kolozsváron, Nagyváradon, Temesváron, Szabadkán. Az éjszakai gyors Fiuméba. A kapitalista fellendülés 1882 után, Trianon előtt, és az 1920-as években, Trianon ellenére. Wass Albert helyett Márai. Meg az, amivel a magyar zsidóság, mint gazdaságilag független városi középosztály, még a két háború között is, még 1943-ban is, diszkriminációval sújtva, hozzájárult a magyar gazdasághoz és kultúrához. A halálra emlékezés helyett az életre emlékezés. Huszadik holokausztmúzeum helyett egy múzeum a magyar zsidó dicsőségről. Attól se lenne több beteg nyilas, annyi biztos.
Több pozitív érzelmet, hölgyek és urak.″ (Tokfalvi)
„Tök jó, hogy Tokfalvi Elek eljutott az UFi-Reakció-Mandiner nagyjábóli hagyományképéig :)” (konzervatívanarchista)
„Tokfalvinak nincs metszete a Mandinerrel. Tessék figyelmesebben olvasni. Nem csak ezt az írást, hanem a többit, a Hírszerzősöket is.” (Virtuális turista)
Néha magunk sem tudjuk, mivel-kivel van vagy nincs közös metszetünk, de ha már a vállalható örökségnél tartunk, jöjjön pár példa.