Szemben az erőszakkal
Gyertek, gyertek velünk, jöjjön mindenki június elsején, mert ha valamikor, hát most nem pusztán a kormány mellett kell kiállnunk – nem mintha az nem lenne fontos és életbevágó –, hanem az életünk mellett.
Ők, mint az egykori kommunista pártfunkcionáriusok, arról szeretnek beszélni, hogy másnak mennyit és hogy kellene dolgoznia.
„Ismerik azt a viccet, hogy honnét tudod, ha valaki vegán? Szól az majd magától! Így van ez a fanatikusan lelkes kapitalistákkal is, akik nem bírják ki, hogy véleményükkel szóban és írásban ne árasszák el a világot. A legrosszabb pedig az, amikor csillogó szemmel munkáról és termelékenységről papolnak. Ilyen ostobaságokat legutóbb akkor kellett végighallgatnia a világnak, amikor a munka hőse, Alekszej Sztahanov 1935-ben egy 5 óra 45 perces műszak alatt, 14-szer túlteljesítve az előírt kvótát, 102 tonna szenet bányászott ki.
Sztahanov annyit nem bányászott, de legalább tényleg volt csákány a kezében. A kapitalizmus rajongói ezt nem mondhatják el magukról, sőt, a magyarok még azt sem, hogy legalább egyszer kockáztatták volna saját vállalkozással a pénzüket, ami nélkül a kapitalista olyan, mint a negyvenéves szűz. Ők, mint az egykori kommunista pártfunkcionáriusok, arról szeretnek beszélni, hogy másnak mennyit és hogy kellene dolgoznia. Nem a munkát, mint az önmegvalósítás eszközét istenítik, nem arról beszélnek, hogy milyen jó érzés képet festeni, gyárat alapítani vagy befuttatni egy boltot, hanem csak a fárasztó számokat sorolják, humor és emberség nélkül.”