„Március legvégén arról értekeztünk: Gerendás a saját elvbarátainak sem kellett, elfelejtették, ezért elmegy. Ehhez talált egy remek kifogást, ami ebben az országban és szerte Európában adu ásznak minősül: a tomboló antiszemitizmust.
Azonban abban a cikkben óriásit tévedtünk. Gerendás sohasem akart elmenni, csak pénzt keresni. (…)
Kevésbé vagyunk már fasiszták? Nem korrupt az ország? A szélsőjobboldali, náci kereskedelmi tévék a gagyi tehetségkutatók helyett Gerendás egész ország által imádott, legendás dalait játsszák?
Egyik sem. Nem változott semmi. Pontosabban csak egy valami. Segítenek a barátok, ahogy bajban lenni szokott. Jönnek a felkérések, a koncertek, még egy darabig. Most van igény az új albumra, most kell hát nyomulni. Hogy ez a lemez sem fog elfogyni? Hogy hallgatás nélkül porosodnak majd a polcon? Hogy félév múlva ugyanúgy nem lesz kíváncsi senki a zenéjére az V. kerülettől Siófokig, mint eddig?”