„A képmutatás járhatatlannak hitt ormaira volt képes felkapaszkodni a Közgép–Századvég–Mahir háromszög világában oly otthonosan mozgó miniszter asszony, amikor azt sérelmezte, hogy a Mol 2011-ben és tavaly néhány millió forintot adott a Haza és Haladás Alapítványnak. Ezért magyarázatot kér a vállalattól, s mint tulajdonos elvárja, hogy ilyen többé ne forduljon elő.
A Magyar Nemzet már-már leleplezésként tálalja, hogy a Mol és az OTP támogatja Bajnai Gordonékat. Most tekintsünk el attól, hogy a volt miniszterelnök által útjára indított alapítvány több, azóta széles körben publikált kutatásra fordította-e a pénzt, vagy a néhány hete bejegyzett párt él és virágzik belőle, a lényeg, hogy Némethné asszony nagyon nem szereti, ha egy részben állami cég bármiféle politikai formációt pénzel, egyem a szívét. Így az már mellékessé válik, hogy ezt maga az alapítvány tette közzé a honlapján, ami meglehetősen szokatlan az ilyen és ehhez hasonló finanszírozások esetében.
Bajnai meghirdetett korszakváltása elképzelhetetlen átláthatóság nélkül, amivel viszont a nyilvánosság nagy része úgy találkozik, hogy jól megbélyegezik a volt miniszterelnököt, mint nemrég az amerikaiaktól kapott támogatás miatt. A mai magyar közéletben bármiféle tisztességes, átlátható, logikus lépés könnyen deformálódhat, visszaüthet – bár nyilván némelyik tájékozott polgártársnak eszébe jut a pártfinanszírozás gyanús pénzekkel kibélelt világa, de a többség mégsem éli meg korszakváltásként a Mol és az OTP nagylelkűségét. A két óriáscég vezetői azonban nyilván tudták, hogy a szponzorációnak nem egyszerűen híre megy, hanem maga az adományozott fog gondoskodni erről, s a magyar ugart ismerve az sem kizárt, hogy elővigyázatosságból értesítették róla a nagyfőnököt is – ha pedig ez így van, erre varrj gombot, polgártárs.”