Ez történelem

„- Vagyis a mostani térkép a Bél Mátyás – féle klasszifikáció rekonstrukciója?

Igen, ezért is tekintem ma zéro-pontnak. Föl kell venni egy olyan állapotot, amiből ki tudunk indulni. Ez azért nagyon fontos, mert igazi besorolást nem lehet létrehozni történelmi múlt nélkül. Nem lehet leültetni száz borászt, hogy döntsék el, melyik az első, másod, harmadosztály. Elzászban húsz éves egyeztetés eredményeképpen az ötven grand cru-t ki tudták emelni, de Tokajhoz, főként Burgundiához hasonló struktúrát nem tudtak kialakítani. Tokajban az a szenzációs, hogy nekünk megadatott a múlt, csak hozzá kell nyúlni, aztán hozzágyúrni a történelemhez és hozzá gyúrni saját világunkhoz.

- Eljutottunk már oda, hogy az elmúlt pár évtized klasszis borai is szerephez jussanak a klasszifikációban?

- Egyelőre az osztályba sorolásnál nem vehető más figyelembe, mint a régi klasszifikációk. Egy-két év nem elég. Szerintem még tíz év sem elég, hogy véleményt tudjunk mondani saját tapasztalataink alapján. A kultúra részben attól kultúra egy borvidéken, hogy a hagyományból tud táplálkozni, és nem hiszik el az emberek, hogy negligálhatják az előttük járók tudását. Át kell venni a múltunkat, hogy hozzátehessük a jelenünket. A régiek nem voltak butább emberek, mint mi, sőt bizonyos szempontból jobb közegben mozogtak egy klasszifikációhoz...

A történelmi klasszifikációnak ma még nagyobb fontossága volna, mint egykoron. Képzeljük csak el: ha ezt a 300 éves történetet egy térkép formájában föltennénk a falra London, vagy New York borboltjaiban, akkor nem kéne a szlovákokkal vitatkozni arról, hogy hol is van az igazi Tokaj. Tessék megnézni: a határon túlra került területek már 300 évvel ezelőtt sem voltak klasszifikálva. Most akkor min is vitatkozunk? Ez történelem.”