Amire a baloldalon morális okokból semmiféle bűnért, vétségért egyetlen, a hatalom csúcsán lévő politikus sem volt képes, az a jobboldalon erkölcsi evidencia.
„A parlamentben történtek azt bizonyítják, hogy a polgári oldalon van önszemlélet, van erkölcsi mérce, és vannak betartandó morális követelmények, a baloldalon pedig ezeket a fogalmakat meg mintha nem is ismernék. A Fidesz–KDNP nem azért tisztelgett felállva, tapssal a köztársasági elnök előtt, mert annyira el voltak ragadtatva, hanem mert van politikai kultúrájuk. Arcuk komoly volt és gondterhelt, mint akik még nem tudják, vajon nem az egyenkénti levadászás szomorú szezonját kezdte-e el a baloldal a liberálisokkal karöltve. Aki felállva tapsolt, az a lelkierő előtt tisztelgett, amellyel a kétszeres olimpiai bajnok, vétsége beismeréseképpen, visszaadott egy magas hivatalt. És erre a lépésre sem Medgyessy, sem Gyurcsány nem volt képes, pedig sokkal többet vétettek a magyar állampolgárok ellen. Ez a különbség a két politikai erő között.
A polgári oldal bebizonyította, hogy nincsen morális válságban. Tudja, mit akar, tudja, mit tesz, és tudja, kinek melyik lépése, akár a jelenében, akár a múltjában milyen következményekkel jár. Nem eshet szét, nem repedhet szét a jobboldal. Ha megengedné magának azt, amit a baloldali kormányok megtettek, ha elsikálná az ügyeket, akkor lényegét, karakterét – és választóit veszítené el.”