Méltó régi nagy híréhez?

„Most már tényleg csak a hegyaljai embereken múlik, mihez kezdenek ezzel az örökséggel, vissza tudják-e állítani Tokaj-Hegyalja régi fényét, amit a negyven év szocializmus, tömegbor-termelés sikeresen lerombolt? Szerencsére most sem kell félteni Rákóczi népét. Több település és számos borász már elindult ezen az úton – kétségtelenül Mád jár az élen. Sokak számára ismerősen csengenek Szepsy István, Demeter Zoltán, Orosz Gábor, Lenkey Géza, Gergely Vince, Demeter Endre, a Royal Tokaji vagy éppen Barta Károly borainak címkéin a Mád környéki dűlőnevek: Birsalmás, Becsek, Urbán, Király, Kakas, Szent Tamás, Nyúlászó, Úrágya, Veres. Olyan borok készülnek ezekről a dűlőkről, melyek azon túl, hogy kifinomult és összetett ízvilágukkal remekül elszórakoztatnak és elgondolkodtatnak, kitűnően mutatják be termőhelyük jellegzetességeit is.

Roger Scruton írja nemrég magyarul is megjelent, Iszom, tehát vagyok című könyvében, hogy karosszékében, pohárról pohárra ismerte meg Burgundia falvait, a pinot-kat kortyolgatva pedig pontosan meg tudja mondani, mi hol merre. Van egy jó hírem: ugyanezt a furmint is tudja, egy sor furminttal a Zempléni-hegység településeit is be lehet járni. A bor azonban nem minden, és ezt Hegyalján is tudják páran.

Jó borokat sem könnyű készíteni, de az igazán küzdelmes munka a fiatalok megtartása, az innen elköltözők visszahívása és a tenni akaró, kreatív emberek idecsábítása lesz Hegyalján. Már vannak biztató lépések, és olyan emberek, akik munkásságukkal és hozzáállásukkal rengeteget tesznek ezért. A kritikus tömeg persze még nincs meg, de ha egyszer összejön, Tokaj-Hegyalja megállíthatatlan lesz. Méltó régi nagy híréhez.”