Asztaltáncoltatás

„Azt viszont nehezményezzük, hogy a leirat egy szóval nem írja elő a polgároknak, hogy miként is kell (dress code, protokoll stb.) AZ ASZTAL színe előtt megjelenniük. Továbbá nem rendelkezik arról sem, hogy az asztaltáncoltatás a nemzeti szeánsz keretében megengedett-e, azaz az elkötelezett hívek a szent helyen megkísérelhetik-e megidézni a Nagy Törvényalkotó Szellemét.

Ha már itt tartunk, bizony Antall József, ha élne, és ha amúgy nem lett volna talpig úriember, úgy borítaná az Alaptörvénnyel házaló vigécekre ezt az Asztalt, hogy kikászálódni se tudnának alóla. Mert hogy a projekt kiötlői valami könyvjelzőre hajazó lapon megidézték a múlt nagyjainak szellemét, azokét, »akik törvényt szabtak Magyarországnak«. Legutolsóként a sorban Antall Józsefét. Antall sohasem vindikálta volna egymagának a törvényalkotó jogát úgy, mintha az Ellenzéki Kerekasztal nem is létezett volna. (...)

Mert amúgy ebben a paradigmában legfontosabb természetesen az illusztris – Szent Istvántól Deák Ferencig, és Antall Józsefig terjedő – névsorban az utolsó utáni, az üresen álló hely. Nincs ember, aki ne tudná, kinek a nevével kell kiegészítenie a listát.

De ez nem baj. Végtére is itt új Államalapítás megy végbe, új hitek lobognak, új pályán hasít a Turul. Mindehhez pedig új szimbólumok, ünnepek, közös élmények, emlékek kellenek. Ha már valakik meg vannak győződve arról, hogy ők új szakaszt nyitnak a történelemben, akkor egyáltalán nem ördögtől való, ha kísérletet tesznek arra, hogy szakralizáljanak egy a közösségnek fontos tárgyat, alkalmat. Nem az aktussal van gond, hanem a nívóval. Nem én mondom, hanem történész ismerősöm, aki olyan jobboldali, hogy a közlekedésben is kizárólag a jobb kéz szabály fennhatóságát hajlandó elismerni: nem az a baj, hogy a kurzus új szimbólumokat akar teremteni, hanem az, hogy ezt csak a giccs-frázis-hazaffyass pöff hármasságában képes kivitelezni. A jelképteremtési kísérletek még a fontos alkalmak esetében is silány propagandává válnak az ő kezükben.
Az ilyen próbálkozások láttán az ember hajlamos azt hinni, hogy a bohócügyi államtitkár munkába állt.”