Öt év alatt tizenegy műtét – majdnem visszavonult, de most már az NB I-be is visszatérne a 36-szoros magyar válogatott játékos

Három-három góllal és gólpasszal tért vissza egy év kihagyás után. Ilyenkor az sem is számít, hogy a Gyirmót második csapatáról és a vármegyei első osztályról beszélünk, ugye?
Szeretném is rögtön megköszönni a gyirmóti vezetőségnek és szakmai stábnak, hogy amikor megsérültem, nem szüntették meg a szerződésemet, hanem azt mondták, mindenben támogatnak és tavaszra legyek kész – árulta el a Mandinernek az NB III-as Gyirmót 36-szoros magyar válogatott labdarúgója, Kalmár Zsolt. – Ez nagyon kellett ahhoz, hogy újra meg tudjam csinálni. Örülök, hogy így tudtam visszatérni. Tavaly is azt mondtam, úgy szeretnék még játszani, hogy végre élvezzem. Azt még nem tudhatom, milyen szintre leszek újra képes és teljesen mindegy az is, hogy most a megyei egyben voltam, mert ugyanolyan komolyan vettem, mint a felsőbb osztályokat.

Mennyire hiányzott már a játék?
Nagyon, azért legutóbb több mint egy éve léptem pályára. Már az edzéseken is nagyon élveztem játékot, de meccsszituációban még jobb érzés volt. Hosszú út van mögöttem.

Jól olvastam, hogy meglepődött azon, milyen sokan beszámoltak a visszatéréséről?
Őszintén? Nagyon! Úgy volt, hogy játszom a megyeiben hatvan percet, hogy szokjam a ritmust, és aztán majd pályára léphessek az NB III-as csapatban is. Ennyi volt a terv, nem számítottam rá, hogy ennyien foglalkoznak majd a visszatérésemmel, de jólesik, hogy nem felejtettek el. 

Ennyi sérülés után mennyire tudott felszabadultan játszani? 
Azért most még óvatosabban mentem bele a párharcokba, de ez természetes, éppen ezért kellenek az ilyen helyzetek, hogy egyre bátrabb legyek. Edzésen már próbálok minden párharcba határozottan belemenni, ez is egy folyamat, hogy szép fokozatosan megszokjam az ütközéseket. De jó úton haladok annak ellenére, hogy egy évet kihagytam.

Rekonstruáljuk kicsit a történéseket. Tavaly augusztusban lett a Gyirmót játékosa, és ennek apropójából adott volna interjút a Mandinernek. Már az időpont is megvolt, de az utolsó pillanatban sűrű bocsánatkérések közepette lemondta. Jól sejtem, hogy az újabb sérülés miatt?
Igen, tavaly márciusban megsérültem a Vidiben, leszakadt porccal játszottam négy-öt meccset. Nagyon szúrt a térdem, úgyhogy meg kellett műteni. Aztán felépültem, augusztusban pedig a Gyirmóttal edzettem. Végül alá is írtam hozzájuk, de két nappal később megint szúró fájdalmat éreztem a térdemben, úgyhogy korrekciós műtétre volt szükség. 

Sokat gondolkoztam, mi lenne a jó megoldás, de a Gyirmót kitartása mellettem motivált, hogy ne adjam fel, és megpróbáljak még egyszer visszajönni a sérülésből. Nagyon büszke vagyok arra, hogy sikerült is. Valaki meg is kérdezte tőlem, miért nem hagyom már abba. Az válaszoltam neki, hogy nem egy sérülés miatt, hanem játékkal szeretném majd befejezni. Lekopogom, de most jól érzem magam, fájdalmam nincs, ez remélem, így is marad. A hozzáállásommal, az alázatommal, a kitartásommal szeretnék példát mutatni a fiataloknak, akik esetleg ilyen vagy hasonló szituációba kerülnek. Sohasem szabad feladni, mindig van visszaút! Persze, mindig kell valami, amiben az ember meg tud kapaszkodni. 

Tizenegyszer?
A tisztításokkal együtt igen. Ez nem kevés, sokan már egyetlen keresztszalag-sérülés után is abbahagyják, de engem nem úgy neveltek, hogy könnyen feladjam. Örülök, hogy újra meg tudtam csinálni és már tudok futni, focizni.

Azt említette, hogy a Gyirmóttól nagy segítséget kapott. Ezen kívül kik támogatták?
A Gyirmót tényleg végig mellettem volt! Ha nem támogatnak, talán akkor is végig csinálom, de úgy sokkal nehezebb lett volna, hogy közben nem látom, hol fogok majd játszani. Óriási hálával tartozom nekik, mindenképpen azon leszek, hogy elérjük az erre az idényre kitűzött célokat. Segített egyébként pszichológus is, de a szüleim, a feleségem is támogatott, sőt született azóta egy kislányom is, a fiammal együtt bearanyozzák a mindennapjaimat. Nem mondom, hogy könnyű volt, főleg, amikor otthon feküdtem több héten keresztül és csak mankóval közlekedhettem. Próbáltam kis célokat kitűzni magam elé és abban keresni pozitívumokat: elkezdhettem a gyógytornát, az erősítést, majd végül a futásokat. Fanyar humorral mondhatnám azt is, hogy szerencsés vagyok, mert volt már abban tapasztalatom, hogyan kell mindezt fejben végigcsinálni. Ugyanakkor valójában nehéz volt sokadszor nekikezdeni ennek az egésznek.

Az ember ilyenkor biztosan eltűnődik azon, hogy miért vele történik meg mindez.
Gondolkoztam rajta rengeteget. 

Választ még nem találtam rá, de nem is ragadtam le a múltban, nem rágódom ezen. Most már nem tudok vele mit kezdeni amúgy sem, egyszer talán majd kapok választ rá, de jelenleg inkább a jövőmre koncentrálok. Arra, hogy mit érhetek el még ebben a négy-öt évben, vagy amíg a térdem engedi. Most nagyon motivált és sikeréhes vagyok. Egy versenyképes klubhoz érkeztem tavaly nyáron, a Gyirmóttal el kell érnünk a kitűzött célokat.

Ha már a válogatottat említette: kedden a görögökkel játszott a nemzeti csapat. Hányszor jött szembe a közösségi médiában a Görögország ellen szerzett szabadrúgásgólja?
Sokszor, és többen is elküldték nekem! Nagyon jó érzés volt visszanézni, ahogy csereként beállva az utolsó percben szerzett gólommal nyerni tudtunk, szép emlék. Kedden is megvolt a sansz rá, szerintem jól játszottunk, sok helyzetet ki tudtunk dolgozni, csak a gól nem jött össze. 

Hogy tetszik ez a formálódó magyar válogatott?
Sajnos most csak a tévéből néztem a meccseket. Az elmúlt két találkozó alapján szerintem kijelenthető, hogy jó úton haladunk, a szlovénok elleni második félidő és a görögök elleni mérkőzés összességében jól nézett ki. Ha ezek a fiatalok meg tudnak ragadni a maggal kiegészülve, akkor sikeres válogatottunk lehet. Nekem tetszenek az újoncok, a topligás játékosaink pedig mindig képesek kiemelkedő teljesítményre.

Hiányzik a címeres mez?
Az mindig hiányozni fog. Remek a közösség, mindig jó volt velük lenni. Természetesen tartom még velük a kapcsolatot. Most nem voltam náluk Telkiben, remélem, a júniusi összetartás során meg tudom majd látogatni őket.

Kalmár Zsolt visszatérne az NB I-be

Idén lesz harmincegy éves. Említette, hogy mindegy, milyen szinten, csak újra élvezni akarja a labdarúgást. De azért gondolkozott azon, ha nem jön közbe megint egy sérülés, milyen szintre tudja felépíteni magát?
Persze. Ha a lábam bírja, akkor szerintem jó teljesítményre lehetek képes, mert a focitudás, a technika nem veszett el a sérülések miatt, csak talán a dinamika, de azon meg dolgozom. Amikor Gyirmótra igazoltam, hosszú távra terveztem, komoly célokat fogalmaztam meg magamban. Ha az NB I-be visszatérhetnék, akkor azt már mindenképpen a Gyirmóttal tervezem így, hogy mellettem álltak. Most az az elsődleges cél, hogy 

• osztályozón visszajussunk az NB II-be,
• a másodosztályban pedig egy olyan csapatot sikerüljön összerakni, amelyik az elkövetkező egy-két évben versenyben lehet a feljutásért. 

A körülmények adottak, öt éve is feljutottak, bebizonyították, hogy lehet itt első osztályú csapatot csinálni. Az odavezető út azonban nagyon hosszú és nehéz is egyben, de lépésről lépésre haladva sikerülhet megvalósítani.

Ha már NB I: mit szól nevelőklubja, az ETO teljesítményéhez? A győriek utolsó bajnoki címének még ön is a részese volt.
Tizenhét évesen akkor kerültem fel az első keretbe, két meccset játszottam abban az idényben. Örülök, hogy megint ilyen jól szerepelnek. Mondhatni, a nulláról kezdtek el építkezni, amikor Világi Oszkár átvette a klubot, de látszik a tudatos munka eredménye. Remekül nyúlnak a fiatalokhoz, Borbély Balázs taktikája és filozófiája nagyon ül. Nekem ő volt másodedzőm a DAC-nál, már akkor is nagyon jó elképzelése volt a labdarúgásról. Nézőcsalogató, bátor futballt részesít előnyben. Remélem, bajnoki címet tudnak ünnepelni idén. Két hét múlva nagy lépést tehetnek az aranyérem felé hazai pályán a Fradi ellen.

Ott lesz az ETO Parkban?
Mivel vasárnap rendezik, mi meg szombaton játszunk, így igen, ki fogok menni a meccsre.

***

Nyitókép: Gyirmót FC