„A célokon ez nem változtat” – Nagy László a Mandinernek elárulta, miért éri meg a magyar játékosoknak külföldre menni

Tobzódhatnak a magyar sport szerelmesei januárban, hiszen nincs még egy hete, hogy elkezdődött a férfi vízilabda Európa-bajnokság, miközben csütörtökön szintén a férfiaknál elrajtol a kézilabda-Eb is. Utóbbin pénteken a magyar válogatott is megkezdi szereplését a svédországi Kristianstadban, Lengyelország ellen. 

„Cél az első nyolc” – jelentette ki a múlt pénteki, Románia elleni tízgólos győzelemmel véget ért felkészülési mérkőzés előtt a szövetség elnöke, Ilyés Ferenc. Elsőre óvatosnak tűnhet ez a célkitűzés, hiszen a mieink két éve történelmük legjobb eredményét elérve ötödikek lettek a kontinenstornán, majd a tavalyi világbajnokságon az elődöntő is karnyújtásnyira volt. (Ki ne emlékezne a horvátok elleni utolsó másodperces vereségre a negyeddöntőben?) A mostani helyzet ugyanakkor más, néhány történés árnyalja a képet.

Elsőként rögtön az, hogy akárhogy is böngésszük válogatottunk Eb-keretét, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a két legnagyobb név jelenleg az újdonsült csapatkapitány, Bánhidi Bence és a Kielből a nyáron Veszprémbe hazatérő Imre Bence. Csakhogy előbbi el sem utazott Svédországba, így kérdéses, hogy később a csapat utána repülhet-e, utóbbiról pedig nem tudni milyen állapotban lehet azok után, hogy hetek óta hassérüléssel bajlódik.

– jelentette ki a Mandinernek az MKSZ elnökségi tagja, Nagy László. – Mindkét játékos nagyon szeretett volna szerepelni a válogatottban az Európa-bajnokságon. Hozzáállásban ez mindenképpen jót jelent, ahogy az is, hogy Imre Bence állapota javulásnak indult. Nagyon bízunk abban, hogy ő pályára tud lépni.”

Hosszú idő után ez lesz az első olyan világversenyünk, amelyen sem Ancsin Gábor, sem Mikler Roland, sem Lékai Máté nem lesz ott, akik koruknál fogva visszavonultak a válogatottól. (A 41 éves kapus esetében egyértelműen ez még nem lett kimondva). A lényeg, hogy három olyan klasszisról beszélünk, akik alapvetően határozták meg az elmúlt évtizedben a nemzeti csapat stílusát, eredményességét.

„Az ilyen kvalitású játékosokat természetesen pótolni kell. Hiányozni fognak nemcsak a pályáról, hanem az öltözőből is – folytatta Nagy László. – Chema szerintem jól kezdte meg az átmenetet, hiszen amikor Lékaiék még játszottak, már akkor hívott be olyan fiatalokat a keretbe, akiknek előbb-utóbb át kell venniük a stafétabotot. Ez igazából most nekik egy remek lehetőség arra, hogy be tudják magukat játszani a csapatba. Nem extra terhet kell rájuk rakni, hanem a saját tudásukat kell majd nyújtani a pályán. Úgyhogy megyünk tovább azzal a játékosállománnyal, amink van. 

Nem szeretnénk túl pesszimistának tűnni – nem is vagyunk azok –, úgyhogy a pozitívumokról se feledkezzünk meg. Például arról, hogy a keretet böngészve azt látjuk, több a külföldön kézilabdázó a csapatban, mint az itthon játszó, akik ráadásul egyre fiatalabban kerülnek külföldre.

„Szerintem ez mindenféleképpen jót tesz a játékosoknak: új tapasztalatokat szereznek, új szemléletet ismernek meg, jobban magukra vannak utalva, ami nemcsak szakmailag, de emberileg is jó hatással lehet rájuk és bizony a magyar válogatottra is – beszélt a tendenciáról Nagy. – Ha kellő játékpercet kapnak külföldi csapatokban, és nemcsak a bajnokságban, hanem nemzetközi kupában, esetleg a Bajnokok Ligájában tudnak szerepelni, az biztosan a magyar kézilabda előnyére fog válni.”

Van-e nyomás a kézilabda-válogatotton?

És vajon mekkora a nyomás a játékosokon?

„Szerintem erre nem nyomásként, hanem kihívásként kell tekinteni. 

Azért az látni kell, hogy tizennégy-tizenöt olyan nemzet is van, amely hasonló színtű, ha nem jobb játékosokkal van ellátva, mint mi, ellenben az elmúlt világversenyeik nem úgy sikerültek, ahogy azt eltervezték. De fókuszáljunk inkább magunkra, és a legfontosabb az, hogy mindenki bátran menjen ki a pályára, adjon bele mindent, és működjenek úgy együtt, mint egy igazi csapat.”

A magyar válogatott 

• pénteken kezdi meg az Eb-t Lengyelország ellen, 
• vasárnap Olaszország következik, 
• jövő kedden pedig a csoportrangadó a torna egyik favoritja, Izland ellen. 

A csoportból az első két helyezett jut a középdöntőbe, vagyis a legjobb 12 válogatott közé.

Nyitókép: MTI/Krizsán Csaba