Undorító játékkal már nyertünk, most mocskosul kell legalább egy iksz

„Nehéz, amikor egy ilyen találkozón feléled a hazai csapat, ezekből lesznek az undorító meccsek. Az utolsó tíz-tizenöt percben ilyenkor már nem a taktika győz, hanem az, hogy ki akar jobban nyerni. Volt egy nagy helyzetük a végén, de azt is két butaság előzte meg – ezekre jobban oda kell figyelnünk. De nem játszom a mártírt, nyertünk idegenben egy vébé-selejtezőt, ezért nagyon jó helyzetből várjuk az Írország elleni mérkőzést” – ezek voltak Schäfer András szavai a magyar labdarúgó-válogatott örményországi győzelme után. A német Bundesligában szereplő 1. FC Union Berlin 26 éves középpályása tehát kritikusan nyilatkozott a mieink csütörtöki sikerét követően. Tette mindezt akkor, amikor még úgy volt, hogy még aznap bebiztosíthatjuk a második helyünket a csoportban. Aztán jött Írország és hatalmas meglepetésre hazai pályán megverte a világelitbe tartozó portugál nemzeti csapatot, így vasárnapra maradt a döntés. A képlet immár egyszerű: a nyolcpontos Magyarország számára a három lehetséges eredmény közül kettő is megfelel a 15 órakor kezdődő összecsapáson, a hétpontos íreknek azonban mindenképpen nyerni kell, hogy a következő körben pótselejtezőt játszhassanak. 

Magyarország–Írország: egy döntetlen is elég a pótselejtezőhöz

„A közönségünk mindig fantasztikus, ritkán halluk tőlük füttyszót, amikor meg igen, akkor jogosan. Őket talán jobban befolyásolta a jereváni mérkőzés, mert tudom, hogyan gondolkodnak a szurkolók, szeretnek számolgatni. De fantasztikus szurkolást várok tőlük vasárnap is, ahogy a Puskás Arénában megszoktuk tőlük, úgyhogy remélem, nem füttyszóval kezdik majd a meccset” – folytatta Schäfer. 

Nem fogják, ebben biztosak lehetünk, azzal ugyanis mindenki tisztában van, hogy legutóbb az 1996-1997-es kiírásban voltunk ilyen helyzetben. Finnországban óriási mázlink volt 28 éve, az álmainkat később a jugoszlávok törték össze, nem is akárhogyan: Budapesten 7–1-re, a belgrádi visszavágón 5–0-ra ütöttek ki minket. 

Az elmúlt három évtized egy igazi hullámvasút volt a magyar futball számára, ebből az utolsó tíz esztendőben már többször sírtunk örömünkben, mint bánatunkban. 

• 2015-ben 44 év után jutottunk ki Európa-bajnokságra, 30 esztendőt követően világtornára. 
• A franciaországi Eb-n aztán vertük az osztrákokat, ikszeltünk előbb az izlandiakkal, majd a portugálokkal, a végső esélyesnek tartott belgák állítottak meg minket. 
• 2020-ban Szoboszlai Dominik kilőtt minket egy újabb kontinensviadalra, amelyen a franciáktól és a németektől is pontot csentünk, s a továbbjutás küszöbén álltunk. 
• Jöttek a Nemzetek Ligája-bravúrok, 
• a hosszú veretlenség, majd 
• egy csalódással felérő, de talán örökre emlékezetes sikerrel záruló újabb Európa-bajnoki szereplés. 

Most viszont a világbajnoki részvétel a cél, amelyben 1986 óta nem volt részünk. 

Ha csupán a jelent nézzük, akkor nemrégiben Lisszabonban (is) bebizonyítottuk, hogy 

Bárkivel. Persze, ott vannak még a pótselejtezők, amelyeken simán elvérezhetünk, de az első lépést a jövő évi vb felé akkor is a Puskásban kell megtenni vasárnap. Néhány nappal ezelőtt még abban reménykedtünk, hogy az utolsó fordulóban „csak” a kalapbeosztás miatt kell nyernünk, most már azonban a továbbjutásért is, igaz, utóbbihoz a döntetlen is elég. 

Piszkos játékot űznek az írek

A helyszínen majd' hatvanezer, míg a világon 14 millió magyar szorít Szoboszlaiék sikeréért, és azért, hogy legyen válaszunk arra, ha az ellenfél valamilyen úton-módon mégis ránk erőlteti az akaratát. Ez az örményeknek sikerült csütörtökön, az íreknek pedig még szeptemberben. A szigetországiak megint abban bíznak, hogy valahogy majd kibillentenek minket a ritmusunkból. Noha állítják, ők nem durvák, a focit pedig ugyanúgy játsszák, mint a többi nemzet, a számok mégis mást mutatnak: 

Elmondásuk alapján a szabályok szerint futballoznak, de ebbe náluk az is belefér, hogy Sallai Rolandot addig-addig faragják, amíg el nem veszíti a fejét, és ugyanezt a taktikát alkalmazva a veterán szupersztár Cristiano Ronaldóból is képesek kihozni az állatot. A szövetségi kapitányuk, Heimir Hallgrímsson folyamatosan szövegel, a szurkolóik minden egyes keményebb szabálytalanság után piros lapért kiáltanak, miközben játékosaik az összes piszkos trükköt bevetik a pályán. Röviden: nyomást gyakorolnak a riválisokra és a játékvezetőkre. 

Itthon vagyunk, jobbak vagyunk, és ezt meg is kell mutatnunk nekik vasárnap. Ha kell szépen, ha kell okosan játszva, ha pedig nincs rá más mód, akkor hatvanezer (14 millió) emberrel a hátunk mögött csúszva-mászva, mert ezúttal mocskosul szükségünk van a győzelemre – vagy egy döntetlenre...

A Magyarország–Írország mérkőzésről élő közvetítéssel és helyszíni összefoglalóval jelentkezik a Mandiner.

 Nyitókép: Paul Faith / AFP