A törökök nem szeretnek rendesen fizetni, a románok alábecsültek – a magyar válogatott játékos a Mandinernek

Három forduló óta veretlen a Nyíregyháza a labdarúgó NB I-ben, ráadásul ebben a sorozatban két döntetlen után már nyerni is tudott a Zalaegerszeg ellen. A mérkőzés második félidejét végigjátszotta Varga Kevin is: a 13-szoros magyar válogatott szélső éveken keresztül légióskodott, ezért azt már előre lehetett tudni, hogy nagy erőssége lesz a Spartacusnak – ahogy azt is, ehhez időre lesz szükség, mivel előtte hónapokig nem volt csapata. A Mandiner a 29 éves játékossal beszélgetett.

Hátrányból fordítva legyőzték a Zalaegerszeget, egy félidőt töltött a pályán, a harmadik gól előtt pedig remekül adta be a szögletet. Úgy alakul eddig minden Nyíregyházán, ahogy azt elképzelte?
Abszolút! Mindannyian türelmesek voltunk, mert a klubvezetéssel és a stábbal együtt tudtuk, hogy most egy nagyobb lemaradást kell behoznom. Szezon közben nehéz a fizikai lemaradást bepótolni, miután hétvégente meccsek vannak, és készen kell arra állni, hogy bármikor, akár csak percekre is segíteni tudjam a csapatot. Így kevés lehetőség volt különmunkára. Az elején elvégeztem egy minialapozást, utána már készenlétben kellett lennem. Azt mindenesetre elmondhatom, hogy gond nélkül ment a negyvenöt perc.

Mennyi volt fontos, hogy már a válogatott szünet előtt meglegyen a második győzelmük?
Nagyon! Főleg azután, hogy a Kazincbarcika sikerével egy pillanatra az utolsó helyen találtuk magunkat, amiről jól tudjuk, nem reális. Az játékoskeret sokat változott a nyáron, újak érkezett, és idő kellett amíg összeállt a csapat. Velem együtt többen később csatlakoztak a kerethez, így nem tudtunk részt venni az edzőtábornak abban a szakaszában, amikor jobban el lehet sajátítani a filozófiát és megalapozni az erőnlétet. Ezért az eredmények kicsit később jönnek. De fontos volt egy közvetlen rivális ellen nyerni, pláne egy ilyen szép fordítás után. Látszott, hogy jól reagált a társaság a bekapott gólra, nem estünk pánikba, az elképzelt taktikát könyörtelenül alkalmaztuk és kihasználtuk a második félidőben.

Mennyire paprikázta fel a játékosokat, hogy a ZTE gólja után a brazilok szambatáncot lejtettek a hazai B-közép előtt?
Nem volt teljesen tiszta senkinek, hogy pontosan mi is történik. 

Februártól augusztusig volt klub nélkül. Mennyire volt nehéz egyedül fitten tartania magát?
Nagyon nehéz egy ilyen időszak: az ember nem tudhatja, mikor lesz meg a csapata, de nyilván szerettem volna én is már a nyár elején megkezdeni valahol a felkészülést. Ezen már felesleges rágódni, mert ahogy ideigazoltam, már csak az volt a célom, hogy száz százalékosan hasznára legyek a Nyíregyházának. Nyilván a közös edzés teljesen más, mint a különmunka, de a leghasznosabb a meccsterhelés. Hiába csinálja valaki végig a teljes felkészülést, ha aztán csak epizódszerepeket kap, húsz perceket, akkor nehéz jó állapotban maradnia azzal szemben, aki hatvan-kilencven perceket játszik. Az igazi erőnlétet a mérkőzések biztosítják. Én is mondhatom, hogy az Újpest elleni tizenöt-húsz percem nehezebb volt, mint a mostani negyvenöt. Azért jól jön nekem és a csapatnak is, hogy idén ősszel több a válogatott szünet, így több időnk van összekovácsolódni. Még az MTK-val és a Kazincbarcikával játszunk a bajnokság első harmadában, szeretnénk jó eredményt elérni ellenük, mert az a célunk, hogy ne a kiesés ellen harcoljunk, hanem stabil középcsapat legyünk. Nem hátrafelé szeretnénk nézegetni, de persze tudjuk, hogy az NB I-ben ez nagyon nehéz, szűk a tabella. De a keret alkalmas arra, hogy stabilizáljuk a helyünket.

Mikor jön el az idő, hogy kilencven percet bírjon?
Nincs messze szerintem, most ezt a félidőt nagyon jól bírtam. Nyilván jó volt számomra, hogy a ZTE csak hellyel-közzel tudott helyzeteket kialakítani, támadóként könnyebb volt így, mintha benyomtak volna minket a kapunk elé. Persze minden meccs más, de nincs már messze az a kilencven perc sem.

Milyen együtt dolgozni Szabó Istvánnal? 
Egyáltalán nem nehéz! Van egy filozófiája a futballról, és nyilván nála is be kell állni a sorba, de egy fegyelmezettebb, intelligensebb játékos ezt minden edzőnél megpróbálja. Remekül megtalálta a magyar és a külföldi játékosok közötti balanszot, a légiósoktól elvárja, hogy minőségileg hozzátegyenek a csapathoz. A rutinos futballistáktól is sokat vár, de kikéri a véleményünket is. Amikor siker van, szívesen ad, amikor munka van, követel – de így remekül megvan az összhang a stáb és a játékosok között.

Viharos körülmények között távozott a télen az Ankaragücütől. Rendeződött azóta már minden, tartozik még önnek a török klub? 
Az hosszabb folyamat még, de nem is tartozik ez most annyira ide szerintem.

És ha jól emlékszem, nem ez volt az első ilyen esete Törökországban, a Kasimpasában is voltak anyagi problémák. Ennyire vadkeletiek ott a viszonyok?

Ezek után, ha egyszer kapna egy jó ajánlatot Törökországból, vissza merne még menni?
Igen. Én ketté tudom választani a kettőt, mert rengeteg jó dolog történik a török futballban, nagyon sok pozitív emlékem van. Az élvonal a fénykorát éli, elég megnézni a Galatasarayt, hogy milyen játékerőt képvisel. Örülök, hogy több magyar is kint van, mert szerintem abszolút benne van most Európa top tíz bajnokságában.

Gondolom, a magyar játékosok megítélése nem rossz most Törökországban.
De nemcsak ott, hanem ám blokk! Azért a válogatott szereplése már jó néhány éve pozitív hatással van erre, miközben három magyar játékosa van a Liverpoolnak, akik közül ketten rendszeresen kezdők. 

Akár az elmúlt két évben is? Legutóbb 2023-ban játszott utoljára itthon.
Igen, ritka az ennyire stabil bajnokság, amiből nem nagyon lóg ki egyik csapat sem, még az utolsó néhány fordulóban sincs fix kieső. Körbeverések vannak a tabella tetején és alján is. Az egyik héten nyersz három-négy góllal, a következőn kikapsz ugyanennyivel. Szerintem hosszú távon előnyére válik a magyar labdarúgásnak, hogy ennyire kiegyenlített.

A török bajnokságról már mesélt, de milyen a román élvonal? A Sepsiben is eltöltött fél évet.
Erős. Más a rendszer mint itthon, nyilván alapból nagyobb az ország területe, úgyhogy tizenhat csapat van, ezáltal azért ott nagyobb a különbség az első néhány és az utolsó egy-két klub között. A playoffban viszont már csak nagyon jó minőségű ellenfeleink voltak. Romániában kétszer-háromszor több erős csapat van, mint itthon. Rengeteg fiatal tehetséget tudnak értékesíteni akár bajnokságon belül is. Szerintem minőségi liga, amit itthon kicsit alábecsülnek.

És azt minek tulajdonítja, hogy volt két kiemelkedő idénye a Kasimpasában, de utána nem sikerült megismételnie ezt Törökországban.
Ezt nehéz megmondani. Amikor odakerültem, hirtelen jó teljesítményt nyújtottam, rendszeres tagja lettem a válogatottnak is. De nehéz folyamatosan hozni ezt a stabil teljesítményt, ez rengeteg tényezőtől függ. 

A gyakori klubváltások is nyilván megnehezítik ezt, mindig meg kell szokni egy új környezetet, be kell illeszkedni, aztán ha eligazolsz, kezdheted elölről. Ez nagyon összetett. Nyilván vannak dolgok, amiket másképp csinálnék, de most már arra fókuszálok, hogy Nyíregyházán legyek sikeres.

Mondhatjuk, hogy az a kasimpasai időszak volt pályafutása csúcsa? Nemcsak a válogatottban szerepelt, de még az Európa-bajnokságon is pályára léphetett!
Egyértelmű! Nagyon pozitívan és boldogan gondolok vissza arra az időszakra. 

Ezért is nagy erény, ha valakinek már egészen fiatalon van ahhoz megfelelő mentalitása, hogy topszinten futballozzon. Én boldog vagyok azzal, amit eddig elértem, de még messze nincs vége. A legfontosabb, hogy az ember jó környezetben jól érezze magát és élvezze a futballt – ez utóbbit már sokszor el is felejtjük. Ez egy sport, egy játék, akkor van értelme, ha szeretjük, nem csak kötelességként éljük meg. Én most így tudom ezt csinálni.

Augusztusban még lemaradt róla, de várja már a Loki elleni meccset?
Azért az eléggé kiemelkedő mérkőzés lesz számomra… Rengeteg időt töltöttem ott el, sok volt csapattársam játszik még Debrecenben. De azért addig van még jó néhány meccs, most az a legfontosabb, hogy minél hamarabb százszázalékos állapotba kerüljek. 

Ha már volt csapatok: mit szól, hogy szülővárosa csapata, nevelőegyesülete, a Karcag NB II-es lett. Ráadásul nem is szerepel rosszul.
 

Jó képességű fiatalok alkotják most a keretet, beleteszik, alázatosan végzik a munkát. A karcagi emberek mindig is szerették a focit, kijárnak a meccsekre. Örülök, hogy megint virágzik a karcagi labdarúgás, bízom benne, hogy stabil NB II-es csapat tud maradni.

Még mindig csak 29 éves. Pályafutása csúcsáról beszélgettünk az előbb, de van még visszaút, olyan magasságokba? Gondolok itt egészen konkrétan a válogatottra.
A korom azt mutatja, hogy bármire lehet még sanszom, hiszen láthatjuk, hogy vannak későn érő játékosok, akik később érik el virágzó korszakukat. Most előbb utol kell érnem magam, addig felesleges erről beszélni. Persze vannak kitűzött céljaim, boldog leszek, ha elérem őket, ha pedig nem, akkor így alakult. A munkát beleteszem nap mint nap, és most már én is a rutinosabb játékosok közé tartozom. Figyelnem kell arra is, hogy segítsem a csapatot az öltözőben a tapasztalatommal. 

Nyitókép: Nyíregyháza Spartacus