Gyerekként valaki megmondta nekem, hogy egyszer Cristiano Ronaldo ellen fogsz védeni

„Bazsikám, ha valaki 28 évvel ezelőtt, amikor a kórházból haza hozva anya meg apa a kezembe adott, azt mondja, hogy ezeket a sorokat könnyes szemmel fogom leírni, lehet kiröhögöm. De én része voltam annak a küzdelemnek, lemondásnak ami idáig vezetett téged. Mindig is hittem benned, de azt sosem gondoltam volna, hogy 90 percen keresztül egy meccsen érted fogok izgulni. A legutóbbi meccsen a helyszínen, most pedig itthonról, ahol felnőttünk,  szurkolhattam neked, ahol mamánk hangosabb volt a kommentárnál, a keresztlányod pedig mese helyett a Te meccsedre aludt el, nekem pedig ezer emlék jutott eszembe a gyerekkorunkból, amikor még a gyerekkori csínyeket éltük meg, vagy amikor mérgesek voltunk egymásra, és a »na de Vivien« mondatodat hányszor mondat el kiskorodban egy-egy veszekedés alatt és most meg a tv-ben látlak interjút adni.

És ilyenkor elfogja a szívemet az az érzés, hogy az a tejfölszőke kisfiú, gyerekként megmondta nekem, hogy egyszer Cristiano Ronaldo ellen fog védeni, én pedig nem hittem neki, hisz azt hittem, hogy egy borsodi kisfaluból származó gyereknek ez lehetetlen lesz. Te mégis megmutattad, hogy igenis az álmok valóra válhatnak, főleg ha annyit küzdenek érte mint Te. A világ legbüszkébb nővére lehetek ma, ahogy teljesítettél, és ahogy megmutattad, hogy soha nem szabad feladni az álmokat. Mérhetetlenül büszke vagyok rád, és remélem minden további álmod valóra fog válni.”

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP