„Joggal mondhatják, hogy néhány hét után nincs még itt az ideje összegezni, tanulságokat levonni az úgynevezett »magyar-« (5/1), meg »fiatalszabály« (3+2) ügyében, de olyannyira látványos a fiatal és a magyar játékosok berobbanásának sikere az NB I-es csapatokba, hogy – némi kockázatot vállalva – már most kijelentem: hatalmas átverés áldozatai voltunk mostanáig mindannyian.
Megpróbálták elhitetni velünk, hogy a saját, hazai nevelésű játékosok rosszabbak, képzetlenebbek, ügyetlenebbek, gyengébbek a sok száz nevesincs külföldinél, akik úgy jöttek és mentek tömegével, hogy nagy részüknek a nevét sem jegyeztük meg közben. És lehetetlen volt bizonyítani az ellenkezőjét, hiszen a magyar fiatalok egyszerűen nem kaptak játéklehetőséget az élvonalbeli csapatokban.
Gyanús lehetett volna, hogy ahol igen (mint például Kecskeméten vagy Pakson), onnan sorra kerültek be a válogatottba vagy szerződtek magasabb fizetésért külföldre.”