Az eszköz, ami több ezer embert tesz munkanélkülivé a világon: magyar szakember tisztázza a részleteket!

A US Open és az Australian Open után Wimbledon meghozta a döntést: bevezeti az elektronikus vonalbíró rendszert – ez alól egyelőre még a francia nyílt teniszbajnokság, a Roland Garros kivétel. De mit eredményez ez a szakértők szerint és ezzel tényleg kilúgozódik a sportélmény, a drámaiság a meccsekből?

Vonalbíró: kiknek árt a döntés?

„A dráma, amikor a játékos kiabálva reklamál, a közönség pedig a képernyőt figyeli, és várja, hogy a sólyomszem döntsön: mindez most elveszett.” David Bayliss egy olyan jelenetet írt le a BBC-nek, amelyet wimbledoni vonalbíróként sokszor átélt már és valószínűleg soha többet nem fog.

David Bayliss 22 éven át volt vonalbíró Wimbledonban: már akkor is ott állt a füvön, amikor Roger Federer 2003-ban megnyerte első Grand Slam-győzelmét. Bár szomorúan látja, hogy a vonalbírók távoznak a gyepről, azt mondja, nehéz vitatkozni a logikával.

Természetesen már a wimbledoni bejelentés előtt is nagy szerepet játszott a technológia a tornán a Hawk-Eye (sólyomszem), a labdakövető rendszer révén, a szervezők pedig követik a más szervezők által bevezetett példákat: tavaly jelentették be, hogy az ATP-túra 2025-től elektronikus rendszerrel váltja fel a vonalbírókat. A US Open és az Australian Open is lemondott róluk.

Magyar szemmel: interjú a Wimbledont is megjárt teniszbíróval

Az elektronikus vonalbíró ügyében megkérdeztük Pétsch Andrást, aki 1997 óta elsőosztályú teniszbíró, négyszer volt vonalbíró a wimbledoni főtáblán, többször férfi és női mesterversenyen.

Miért volt szükség a vonalbírók leváltására?

Egyrészt az informatikai technológiák fejlődésével lépést tartani modernebb színben tünteti fel a teniszt, másrészt biztosan voltak bosszantó emberi hibák bizonyos kritikus (nagyobb pénzdíjakról döntő) helyzetekben, és a játékosok ennek következményeként jelenleg úgy gondolják, hogy a gép megbízhatóbb, mint az ember. Csak hát közben volt már rá néhány példa, amikor az élő sólyomszem-rendszer (Hawk-Eye Live) hibásan működött. Nem arról van szó, hogy a kamerák nem „látnak” jobban, hanem arról, amikor valamely más hiba miatt a rendszer nem működik optimálisan, és például nem jelez, vagy csak későn. Bizonyos tech-cégek (IT) lobbija is szerepet játszhatott a döntésben, a trendkövetés mellett.  

Az ATP – a férfiak legnagyobb profi tornáit menedzselő világszervezet – viszi a prímet a témában, a többi szervezet pedig szép lassan beáll(t) a sorba. Az ATP a profitenisz területét érintő más kérdésekben kap épp elég kritikát, de ennek a – problémáit eltakaró – fejlesztésnek legalább az élére állhatott.

Milyen hatással lesz ez a teniszre?

Egy fontos emberi tényező kikerül belőle, gépiesebbé, személytelenebbé válik a játék a legfelsőbb szinten. Az érzelmi túlhevítettsége biztosan csökkenni fog, az így a laboratóriumokra jobban emlékeztető környezetben a játékosok kevésbé tudják majd kitölteni a frusztrációjukat valaki(ke)n a mérkőzések közben, és ez nem biztos, hogy jót tesz majd nekik. Egyúttal remélhetőleg a viták azért csökkennek majd, egészen addig, ameddig maximálisan megbíznak a rendszerben a játékosok. pedig hosszabb távon unalmasabbá teheti majd a mérkőzéseket.

Teniszbíróként mit gondolsz a döntésről?

Első ránézésre úgy tűnik, hogy a felelősséget mindig is vállaló játékvezetőnek könnyebb dolga lesz, nem kell kontrollálnia, felülbírálnia a szerinte téves vonalbírói ítéleteket. Hozzáteszem, minden bíró tévedett már, ez egyszerűen benne van a működésben. Mivel a vonalbírók nemcsak a vonalakat nézték, hanem a pályán a „környékükön” zajló egyéb eseményekkel is foglalkoztak (labdaszedők instruálása és segítése, törölközők elhelyezése, játékosok és nézők viselkedése, edzői magatartás, tanácsadások kordában tartása stb.), és szükség esetén „jelentettek” bármely ügyben, azzal bőven könnyíthették a fent ülő kolléga dolgát. Ha ezt is figyelembe vesszük, már nem is biztos, hogy annyira előnyös számukra a változás – mondjuk

Egy játékvezető sokkal több dologra kell figyeljen, mint azt a nézők gondolják.

• Fontos tudni, hogy minden vonalbíró egyúttal játékvezető is, a maga szintjén.
• A vonalbírói munkakör eltörlésével jóval nehezebb lesz pótolni magasabb szinteken a játékvezetőket. Ezzel Ausztráliában állítólag már most is küzdenek.
• Az a hír járja, 30 százalék körüli a rendszerből kilépő bírók aránya, amióta elvették a GS- és a nagyobb profi tornákon a vonalbíráskodási alkalmakat.
• Nagyon jó lépcsőfokot jelentettek ezek a lehetőségek ahhoz, hogy a bírók beleszokjanak a versenyek légkörébe, mielőtt fel kellett ülniük levezetni egy-egy meghatározó mérkőzést. (A játékosok sem egyből a csúcson kezdenek.)

Egyébként a teniszbírónak egyedül ülve a székben gyakran kell kritikus helyzetben döntenie a kisebb versenyeken is. Ott magára van utalva. Képzeljünk el egy kemény pályás kisebb profi versenyen egy 200 km/h feletti sebességgel becsapódó szervát – ott szinte sohasem dolgoznak vonalbírók! Ezt szokni kell. A tenisz számolási szisztémájából adódóan egy mérkőzésen többször is adódhatnak egészen kiélezett szituációk.

Abba most (még) nem mennék bele, hogy idővel a játékvezetőket is ki akarnák váltani egyesek. Végső soron még idáig is fajulhat a helyzet...

A sólyomszem-rendszer elveszi a „drámát” mind a játékos, mind a néző élményéből. Szerinted csökkenni fog a sportág népszerűsége a döntés hatására?

Igen, ez valamelyest csökkentheti az érdeklődést, mert kiveszhet a meccsekből az „ember a gép ellen csata” aspektus, az az él, amelyet sokan az élet számos területén izgalmasnak tartanak és követnek. Ha megbízhatóan működne a Hawk-Eye Live, akkor talán idővel nem feltétlenül csökkenne az érdeklődés. Viszont minden hibás működés felnagyítódik most egy jó ideig, így azok „nem férnek bele”. Márpedig a rendszert nem lehet egyik percről a másikra, azaz rövid idő alatt újrakalibrálni, így előfordulhat, hogy kamerák elállítódása esetén furcsa vonalakat „lát” egy darabig a szerkezet egy adott versenyen. Márpedig akkor nagy lehet a baj.

Hozzáteszem:

Mert ahhoz még hozzátartoztak a challenge-lehetőségek (gép az ember ellen, játékos mérlegel és dönt, hogy kikéri-e stb.). Az élő sólyomszem a probléma e szempontból – főleg, amikor nem működik hibátlanul. Jó példa erre Fritz esete:

Ez aztán megmagyarázhatatlanul „hülye” helyzeteket okozhat, mert nem lehet hitelvesztés nélkül dönteni. Az pedig nem kérdés, hogy az ilyesmi már minden résztvevő hitelességét aláássa, és ezáltal a népszerűség rovására megy.

De vajon megéri-e a váltás?

Russell Fuller, a BBC tenisztudósítója elmondta, a játékosok időnként panaszkodnak az elektronikus bíráskodásra, de egy ideje már egyetértés van abban, hogy a technológia pontosabb és következetesebb, mint az ember.

Bayliss is arról beszélt, hogy „nagyfokú bizalom van az elektronikus sólyomszem-rendszer iránt”. Hozzátette:

Az, hogy a technológia működik-e, egy dolog – de hogy megéri-e, az egy másik – írja a BBC szerzője.

Anna Fitzpatrick, aki 2007 és 2013 között játszott Wimbledonban, azt mondja, hogy „az első érzése a wimbledoni vonalbírókkal kapcsolatos hírek hallatán a szomorúság volt”.

– mondta a Loughborough Egyetem sportteljesítmény-elemzéssel foglalkozó előadója a BBC-nek. Bár elismeri, hogy a technológia javíthatja a sportolók teljesítményét, reméli, hogy kordában tudjuk tartani. A tenisz persze messze nincs egyedül a technológia felkarolásában.

Tom Webb, a Coventry Egyetem sportbírói szakértője szerint a labdarúgásban a gólvonal-technológiát azért fogadták el olyan hamar mind a szurkolók, mind a játékosok, mert ebben az esetben egy ténykérdésről való gyors döntésről van szó – vagy gól, vagy nem.

A videobíró-asszisztensi rendszerrel (Video Assistant Referee, VAR) azonban rengetegen elégedetlenek, mivel a játékvezetői döntések túl sok időt vesznek igénybe, és a stadionban tartózkodó szurkolóknak sokszor nem egyértelmű, mi történik éppen a VAR-szobában.

– hangsúlyozza Tom Webb.

Ki ne emlékezne Marc Cucurella esetére, aki a nyári Eb-negyeddöntő hosszabbításában kezezett a tizenhatoson belül. Anthony Taylor nem fújt a sípjába és a VAR szobában sem találtak kivetni valót az angol bíró döntése kapcsán. Majd az UEFA jókora csúszással elismerte: járt volna a sorsfordító büntető Németországnak a végső győztes Spanyolország ellen. Az ilyen és ehhez hasonló esetek végképp nem kedveznek a VAR renoméjának.

Nyitókép: Glyn KIRK / AFP

***

Ön szerint lehet hatása a vonalbírónak az alábbihoz hasonlóan izgalmas párharcokra?