Nagy László a Mandinernek elárulta, milyen futballista volt Orbán Viktor

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd

Hetvenöt év hosszú idő, sok mindent lát, átél az ember ezalatt. Nagy László nagykanállal kapott a jóból, a sikerből, meg persze azért kisebb mértékben a kudarcokból, csalódásokból is kijutott neki, mint minden sportolónak.

Mindenesetre rengeteg mindent elért a futballban, kilencszeres magyar bajnok, U23-as Európa-bajnok, nyert olimpiai aranyat, az 1978-as világbajnokságon mind a három csoportmérkőzésen ott volt a válogatottban, játszott VVK-döntőt 1969-ben, majd 1974-ben BEK-elődöntő az Újpesti Dózsával, amelyben 1968-tól 1983-ig focizott. Ezen időszak alatt számos sikerben volt része és igazi közönségkedvencé vált, ami nem meglepő, ha azt nézzük, hogy összesen 13 alkalommal végzett a lilákkal dobogón az NB I-ben. És aztán pályafutása végén kicsit külföldön is játszhatott. Az újpesti aranykorszak után 1983-ban kiengedték Svájcba, a másodosztályú FC Locarnóhoz igazolhatott. Egy évet légióskodott, ezután 1984-ben visszavonult.

A labdarúgástól azonban nem akart eltávolodni, edzőnek állt. Újpestre 1986-ban tért vissza. A lilák legutóbbi két bajnoki címében (1990, 1998) komoly szerepet játszott, előbb pályaedzőként, Varga István segítőjeként, majd a 98-as bajnokcsapat alapjait ő rakta le, előbb ezüstérmes lett, majd 1997 őszén még három meccsen vezetőedzőként irányította azt az Újpestet, amely tavasszal első lett, bár a szezon végén neki már nem jutott aranyérem. És ez élete egyik legnagyobb fájdalma. 

„Sportpályafutásom kilencven százalékát Újpesten töltöttem. Tizenöt év volt ebből az első osztály. Valóban mindent elértem játékosként, amiről csak álmodozhattam. A klubnak van húsz aranyérme az NB I-ben, ebből én tizenegyben főszereplő voltam, kilencszer játékosként, kétszer edzőként. Az utolsót nem kaptam meg. 

De persze tudom jól, nem egyszerű szakmai az edzői, aki erre adja a fejét, annak ilyenekkel számolnia kell. Elfeledni mégsem tudom, ami történt, mint ahogy azt sem, hogy egy kardvívó mester jobban tudta a futballt, mint az, aki az egész életét benne töltötte. Szóval, hiányzik az éremgyűjteményemből az a plecsni, hiszen vezetőedzőként az lett volna az első” – emlékezett vissza Nagy László, aki péntektől vasárnapig még mindig a tévé előtt ül és követi a focit.

Többet is ki lehetne hozni a mai Újpestből

A mai Újpest szerinte jobb mint a korábbi években látott, de még ez sem az a szint, ami a klub rangjához, múltjához méltó. Azt látja ő is, hogy küzdenek a játékosok, de még mindig nem elég az a tempó, ami itthon kell a dobogóért vívott harcban, nemzetközi szintem pedig nagyon kevés. Ha a lilák vissza szeretnének kerülni az első három közé – márpedig az olimpiai bajnok szerinte most ez a cél –, akkor ahhoz ez kevés, nagyon messze vannak tőle.

Bátrabb játék kell, amit most nem látok. Tudja, volt nekem egy edzőm, Baróti Lajos, aki azt mondta, az a csapat fog nyerni, amelyiknek a játékosai labda nélkül többet és gyorsabban futnak, és játszanak. Most még azt látom az Újpestnél, ha valakinél van a labda, akkor csak két-három focista próbál bekapcsolódni a játékba. A Manchester United klasszis edzője, Alex Ferguson azt mondta, a támadásban hét-nyolc embernek minimálisan részt kell venni, akkor jó a játék, s akkor nyerhetsz. Szóval, nincs felépítve még ez a csapat” – véli a 75 éves szakember, aki abban azért bízik, hogy lát még bajnokcsapatot a Megyeri úton.

A miniszterelnök is felköszöntötte

Amúgy a huszonötszörös egykori válogatott labdarúgó rendesen meglepődött és meghatódott, hogy a születésnapján Orbán Viktor is felköszöntötte. Hazánk miniszterelnöke az emléklapon – többek között – azt írta, hogy kevés magyar labdarúgónak adatik meg, hogy egy olimpiai bajnok futball-legenda legyen az edzője, ezért ő máig büszkeséggel gondol vissza arra az időszakra, amikor Nagy László irányítása alatt játszhatott Felcsúton.

– árulta el az ünnepelt. Sokakat érdekelhet, hogy milyen labdarúgó volt Orbán Viktor. Nos, Nagy szerint olyan, aki átlátta és érezte a futballt.

„Amikor pályán volt, tudta, mit kell csinálnia. Olvasta a játékot, csak a munkája miatt nem tudott annyit edzeni velünk. Ha csereként beállítottam a vége előtt pár perccel, akkor hatból ötször tökéletesen ért a labdához, egyszer hibázott. 

– állítja Nagy, aki az akkor NB III-as Felcsútnál volt a miniszterelnök edzője.

A Mandinernek azt is elárulta, jól el van a bőrében, de ebben a korban már annak örül az ember, ha nem fáj itt vagy ott valamije. A születésnapját sem ünnepelték meg komolyabban. 

„A feleségemmel este koccintottunk egy pohár borral, ettünk egy kis sütit, és nagyjából ennyi. Szegénykém dolgozott este kilencig. Szóval, nem nagyon vigadtunk, nem volt nagy családi összejövetel. Mindenki a saját útját járja, már nagyok az unokák is, majdnem harminc évesek, a fiaim meg majdnem utolérnek, ha visszafogom magam – mesélte nevetve az újpesti legenda. – A közelmúltban volt egy kis szívritmuszavar-beállító műtetem, amiről valahol azt írták, életmentő műtéten estem át. Nem volt kellemes, de azért nem annyira komoly, csak rendbe rakták a ketyegőmet. Aki azt állítja hetven fölött, hogy nincs semmi baja, makk egészséges, annak nehezen hiszek.”