Változások, várakozások
A női vízilabda-válogatott Bíró Attila irányításával Tokióban történelmet írt: megszerezte a szakág első olimpiai érmét, majd második lett a budapesti világbajnokságon. Az Eb 5. és vb 6. hely után azonban a szövetségi kapitánytól elköszöntek – 8 év után. A szokatlan felállású társkapitányi formáció tagjaira, Mihók Attillára és Cseh Sándorra várt a feladat, hogy kivezesse Párizsba Garda Krisztináékat. Ez végül a februári világbajnokságon sikerült a legjobb négy közé jutással, amit egy ezüstéremmel koronázott meg a csapat.
„Ez már történelem, ugyanakkor az olimpia szempontjából teljesen lényegtelen, hogy vb-ezüstérmesek vagyunk. Fontos, hogy ne éljük meg stresszként a játékokat, hanem ugyanúgy vízilabdázzunk, mint egy hazai bajnoki mérkőzésen. Csak jobb csapatok ellen” – fogalmazott lapunknak a harmadik olimpiájára készülő Garda, aki szerint teljesen más lesz a mostani, mint a három évvel ezelőtti, mert a csapat, a stáb és az ellenfelek játékoskerete is változott. 2016-ban még siratta az elbukott bronzérmet, főképp, hogy a döntőbe vágyott a csapat. A center Tóth Ildikó például minden idegszálával a finálé napjára készült.