A távoli bombák mestere a Mandinernek az olimpia előtt: Most már nem kell noszogatni!
2024. július 22. 05:59
A 12 éve válogatott rutinos bekk/átlövő elárulta, mi a legnehezebb számára a vízben, mire számít Párizsban a zárt kapus tokiói játékok után, mi a különbség egy hazai bajnoki és egy olimpiai meccs között. Szombaton a hollandok elleni rangadóval kezd a csapat...
2024. július 22. 05:59
8 p
0
0
79
Mentés
Nyitókép: MTI/Kovács Tamás
***
Mint a jó bor, úgy érik, nemesedik a korral: Garda Krisztina a minap ünnepelte a harmincadik születésnapját, s még mindig vitathatatlanul meghatározó, alapembere a Dunaújvárosnak és a magyar női vízilabda-válogatottnak. Olimpiai bronzérmes, kétszeres világbajnoki ezüstérmes és Európa-bajnok. A már 2013-ban felnőtt vb-bronzérmes bekk/átlövő játéka is sokat változott, fejlődött az évek alatt: „feláldozható” védőből lett csapatai oszlopa, a büntetők biztos kezű értékesítője, s a nagy és fontos gólok szerzője. A mosolygós pólósnak is meg kellett küzdenie a párizsi utazó csapatba kerülésért, ám tisztában volt a siker receptjével.
Kihívások, küzdelem
„Görcsösség nincs, az idősebb játékosok tudják, mit kell csinálniuk, hogy maguknak és az edzőknek is megfeleljenek” – mondta még a felkészülés kezdetén, május végén a Mandinernek. Azt is elárulta, nem gondol a visszavonulásra, pedig állandó küzdelmet folytat a versenyben maradásért.
„Minden sportoló tudja, érzi, mikor van az a pont, amikor elég. Én egyelőre nem, mert nagyon szeretem csinálni. Valószínűleg akkor fogom abbahagyni, ha nem találom a motivációmat.
Az úszásban sohasem voltam nagyon jó, nekem az a legnehezebb. Sokat kell küzdenem vele, de ennyi idősen is lehet fejlődni. Ha nem is feltétlenül az úszásban, de minden másban.
Most már nem kell noszogatni, hogy bátran lőjek kapura. Ebben is el kell érni egy bizonyos érettséget, ami az elmúlt években sikerült. Bízom benne, Párizsban is működni fog, és tudok segíteni a csapatnak!”
A francia válogatott korábbi csapatkapitánya fontos tagjai lett a csapatunknak. Kihirdette végleges keretét Mihók Attila és Cseh Sándor, kilenc tokiói bronzérmes most is ott lesz az ötkarikás játékokon.
Változások, várakozások
A női vízilabda-válogatott Bíró Attila irányításával Tokióban történelmet írt: megszerezte a szakág első olimpiai érmét, majd második lett a budapesti világbajnokságon. Az Eb 5. és vb 6. hely után azonban a szövetségi kapitánytól elköszöntek – 8 év után. A szokatlan felállású társkapitányi formáció tagjaira, Mihók Attillára és Cseh Sándorra várt a feladat, hogy kivezesse Párizsba Garda Krisztináékat. Ez végül a februári világbajnokságon sikerült a legjobb négy közé jutással, amit egy ezüstéremmel koronázott meg a csapat.
„Ez már történelem, ugyanakkor az olimpia szempontjából teljesen lényegtelen, hogy vb-ezüstérmesek vagyunk. Fontos, hogy ne éljük meg stresszként a játékokat, hanem ugyanúgy vízilabdázzunk, mint egy hazai bajnoki mérkőzésen. Csak jobb csapatok ellen” – fogalmazott lapunknak a harmadik olimpiájára készülő Garda, aki szerint teljesen más lesz a mostani, mint a három évvel ezelőtti, mert a csapat, a stáb és az ellenfelek játékoskerete is változott. 2016-ban még siratta az elbukott bronzérmet, főképp, hogy a döntőbe vágyott a csapat. A center Tóth Ildikó például minden idegszálával a finálé napjára készült.
„Nem koncentrálok a döntőre, nem írtam be a naptáramba. Jósolni sem szeretek, azt vallom, meccsről meccsre jó és egyre jobb teljesítményt kell nyújtanunk.
Azért tudom, hogy az első meccset mikor játsszuk, és hogy onnantól kezdve kétnaponta ugrunk a medencébe. Ami lényeges, hogy a csoportban egy jó helyen végezzünk. Nem lesz könnyű meccs, hiába mondjuk egy-egy ellenfélre: lehet, hogy gyengébb csapat, azért itt meg kell majd dolgozni a győzelmekért. Olimpián a legjobb válogatottak vesznek részt.”
Szurkolók, nyomás
A párizsi olimpián a 10 női csapat két ötös csoportban kezd, s 4-4 jut tovább az egyenes kieséses szakaszba. Magyarország július 27-én, szombaton rajtol, sorrendben Hollandia, Kanada, Kína és Ausztrália ellen játszik. A másik ágon az Egyesült Államok, Spanyolország, Görögország, Franciaország és Olaszország szerepel. A kemény ellenfelek mellett arra is fel kell készülni, hogy egészen más lesz a körítés, mint Japánban volt.
„Nem tudom, hogy lehet-e erre készülni. Úgy fogunk hozzáállni minden mérkőzéshez, hogy a legjobbunkat szeretnénk kihozni. Ez az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon is így volt az év elején. Az egyiken jobban sikerült, a másikon kevésbé. Szerintem kizárólag magunkra kell koncentrálnunk! Persze
a tokiói olimpia ilyen szempontból teljesen speciális volt, mert nem voltak szurkolók. Most lesznek, és ez bennünket fel kell dobjon, hogy szurkolnak majd nekünk, ott lesznek a lelátókon és támogatnak minket.
Dohában, a vb-n is nagyon sok magyar volt, főleg az elődöntőn és a döntőn, és nagyon jólesett mindenkinek, hogy velünk voltak” – beszélt a magyar drukkerek jelentőségéről a Mandinernek Garda Krisztina.
Leimeter Dóra mesélt a sikertelen Eb-ről, a mentális erő és a Túró Rudi jótékony hatásáról és persze arról is, hogy Párizsban felülmúlható-e a világbajnoki ezüstérem.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!