Leimeter Dóra mesélt a sikertelen Eb-ről, a mentális erő és a Túró Rudi jótékony hatásáról és persze arról is, hogy Párizsban felülmúlható-e a világbajnoki ezüstérem.
A Ferencváros kulcsjátékosa évek óta nemzeti csapatunk meghatározó személyisége, aki a nagy sikerek mellett komoly hullámvölgyeket is átélt. Nem kell messzire menni, csupán a januári kontinensviadalig, de a világbajnoki ezüstérem tudatában már könnyebb volt mesélni a mélypontról is. A balkezes vízilabdázó szakmai és bennfentes információkról is nyilatkozott lapunknak.
*
Mekkora csalódást jelentett önnek és a csapatnak az eindhoveni 5. hely?
Nyilván azért volt nagy hiányérzetünk, hiszen már az Európa-bajnokságon szerettük volna megszerezni az olimpiai kvótát, de nem jutottunk a négy közé. De nem estünk pánikba, hiszen tudtuk, sanszunk lehet még Párizsra. Egyetlen pozitívuma azért volt a vártnál gyengébb Eb-szereplésnek: hamarabb elkezdhettük a felkészülést a világbajnokságra.
Mi történt az Olaszország elleni negyeddöntős vereség után? Összedugták a fejüket, és azt mondták, hogy ez így nem mehet tovább?
Tudtuk, hogy a világbajnokságon ennél jobb és racionálisabb teljesítményt kell nyújtsunk.
Éppen ezért már Hollandiában összeült a csapat a szakmai stábbal, és egy nagyon részletes elemzésbe fogtunk. Ezekre a beszélgetésekre nagyon nagy szükség volt, nem véletlen, hogy ez később is az életünk szerves részévé vált.
Pár nappal a katari világbajnokság után: miben más az Eb-n leszerepelt csapat és a dohai vb-n ezüstéremig menetelő együttes?
Az egymáshoz való viszonyulásban mindenképp!
Megértettük, hogy az eredményesség érdekében nem csak a medencében, hanem a parton is mindent meg kell tegyünk.
A vízilabdában eddig sem voltunk rosszak, ám az Eb után a szárazföldön vittünk bele több energiát a mindennapokba.
Ez konkrétan mit jelent?
Annak érdekében, hogy a lelki dolgok is rendben legyenek, még többet beszélgettünk, a korábbiaknál gyakrabban jártunk össze, közös programokat szerveztünk. A vébé alatt is voltak olyan délutánok és esték, amikor kártyáztunk, társasjátékoztunk, énekeltünk. Egyébként Mihi (Mihók Attila, az egyik szövetségi kapitány – a szerk.) a lelki felkészítés nagymestere. Nagyon sok, könyvből és filmből átvett idézettel lelkesített minket, ezzel is tudatosítva bennünk, hogy mások is képesek a nagy akadályok átugrására. Ezen kívül arra kért minket, hogy bármilyen sok feszültség fel is gyülemlett bennünk, ezt minél előbb adjuk ki magunkból.
Ezt is ajánljuk a témában
Hogyan tovább magyar női vízilabda-válogatott? Mihók Attila és Cseh Sándor elemezte az olimpiára vezető rögös utat, s tekintett előre a következő időszak kihívásaira.
Engedjen meg egy személyes kérdést is: ha valaki balkezes vagy ballábas, az mindegyik csapatsportágban előnyt jelent. Ez a medencében önre is igaz?
Mindenképpen előny, örülök is neki, hogy balkezes vagyok. Mivel a pályafutásom elején nem igazán voltam kifejezetten „rafkós” játékos, azt mondom, ha nem lett volna ez az előnyöm, nem biztos, hogy itt tartanék, egyáltalán nem valószínű, hogy eljutottam volna a felnőttválogatottságig.
S ha már a kezeit emlegettük: igaz, hogy a világversenyeket azzal is megtiszteli, hogy mindig nemzeti színűre festi a körmeit?
Ez még az utánpótlás versenyeken kezdődött, de igazából a 2014-es madridi junior világbajnokság óta tart. Gurisatti Grétától vettük át jó néhányan ezt a szokást, egyrészt azért, hogy mert valóban megtiszteltetésnek érezzük, hogy a nemzeti csapatot képviselhetjük, és ez által könnyebben rá is tudunk hangolódni egy-egy világversenyre, másrészt máskor, év közben egyébként sincs nagyon alkalom arra, hogy kifestegessük magunkat.
Az előbb Mihók Attilát említette: mennyiben más két szövetségi kapitány irányításával dolgozni?
Nincs nagy különbség a korábbiakhoz képest, hiszen Cseh Sándorral remekül kiegészítik egymást: Mihi az érzelmi részekre tud hatni, míg Sanyi racionálisabban, tényszerűbben gondolkodik.
Egyébként önnek mi a kedvenc idézete?
Benedek Tibor legendás monológja, amelyet akár szó szerint is tudnék idézni, de most csak az utolsó gondolatát hoznám:
„Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.”
Ezzel a mottóval utaztam ki a világbajnokságra is, és ez adott erőt a legnehezebb pillanatokban.
Amely akár a hollandok elleni negyeddöntőn is lehetett, hiszen ezt ötméteresekkel nyertük meg…
Mindenek előtt nagy szükség volt az Ausztrália elleni csoportrangadó megnyerésére is, hiszen így elsőként jutottunk tovább. A hollandok elleni negyeddöntő előtt jót tett az amerikaiak és a spanyolok elleni kétkapus edzés is, amely remekül felkészített minket az aktuális világbajnok elleni nagy csatára.
Az egész mérkőzésen érezni lehetett, hogy nagyon együtt van a csapat, egymásért a tűzbe megyünk,
a sorsdöntő ötméteresek előtt pedig tudtuk: eljött a nagy pillanat, hogy a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat. A helyzet nem volt egyszerű, hiszen a biztos ötméteres-végrehajtók közül hárman is kipontozódtak, de azért megoldottuk a dolgot. Mihi fogalmazta meg nagyon jól: a hollandok elleni meccsig egy ötkarikás kvalifikációs tornán vettünk részt, majd számunkra onnan kezdődött a világbajnokság, amely során a lendületünk egészen a döntőig repített minket!
A hírek szerint a remeklésbe közrejátszott az is, hogy a vébé alatt nem akármilyen ajándék érkezett Magyarországról…
Mire gondol?
Természetesen a Túró Rudikra!
Húúú, a Szilágyi Dorka vőlegénye által hozott négy nagy csomag édesség valóban sokat javított a lelkiállapotunkon!
Korábbi beszélgetéseink alapján tudom, hogy szabadidejében legszívesebben Harry Pottert olvas angolul és keresztrejtvényt fejt. Lett-e esetleg valamilyen új hobbija?
Most éppen a Harry Potter ötödik részét olvasom angolul, és ha van pár szabad percem, azt a Lara nevű yorkie-mal töltöm. Most is itt van velem, az erkélyen!
Térjünk vissza a vízilabdára: Párizsban felülmúlható-e az eddigi teljesítmény: az olimpiai bronzérem illetve a világbajnoki második hely?
A női vízilabdában nincsen semmi előre megtervezhető, kiszámítható, akár egy meccs közben is megtörténhet bármi, de
ha ezt a színvonalú munkát tudjuk folytatni az elkövetkező hónapokban, akkor bármire képesek lehetünk!
A lényeg, hogy a csoportmérkőzéseket mindenképpen magabiztosan hozzuk, utána pedig ugyanúgy küzdjünk egymásért, mint a legutóbbi világbajnokságon.
Ezt is ajánljuk a témában
Megismétlődött a 2022-es, budapesti finálé párosítása, nem sikerült visszavágnunk Dohában a riválisnak a margitszigeti vereségért. A végén belenyúltak a játékvezetők!
Nyitókép: MTI/Czagány Balázs
Virth Balázs azt is elárulta, kivel szeretett a legjobban együtt dolgozni.
Bíró Attila szerint az egyik legnagyobb hiba az volt, hogy közvetlen riválisaink közül Hollandiát és Ausztráliát sem sikerült legyőznünk. Ha az egyik siker összejön, simán a négy közé kerülhettek volna Keszthelyi Ritáék, akik Tokióban bronzérmesek voltak. De akadt más hiányosság is.
A magyar női vízilabda-válogatott az olaszok ellen játszhat az olimpiai ötödik helyért.
Ashleigh Johnson 81 százalékos hatékonysággal védett a mieink elleni negyeddöntőben.
Kurucz-Gurisatti Gréta, Garda Krisztina és Mihók Attila szövetségi kapitány is nyilatkozott lapunknak Párizsban az 5-4-re, szembeszélben elvesztett sorsdöntő találkozó után. A mieink az 5-8. helyért folytathatják a szereplésüket.
Döntőnek beillő párosítás: a februári világbajnokság arany- és ezüstérmese küzd meg egymással. Cikkünk folyamatosan frissül...
Hegyvidék, Erzsébetváros, XIII. kerület, Józsefváros, Ferencváros után Terézvárosban is emelnek. Nem kicsit.
Az előzetes előrejelzések fej fej melletti állás mutatnak, de mégis mi lehet a döntő a végén? Az elnökválasztás után ketté szakadhat az amerikai társadalom?
