Leimeter Dóra mesélt a sikertelen Eb-ről, a mentális erő és a Túró Rudi jótékony hatásáról és persze arról is, hogy Párizsban felülmúlható-e a világbajnoki ezüstérem.
A Ferencváros kulcsjátékosa évek óta nemzeti csapatunk meghatározó személyisége, aki a nagy sikerek mellett komoly hullámvölgyeket is átélt. Nem kell messzire menni, csupán a januári kontinensviadalig, de a világbajnoki ezüstérem tudatában már könnyebb volt mesélni a mélypontról is. A balkezes vízilabdázó szakmai és bennfentes információkról is nyilatkozott lapunknak.
*
Mekkora csalódást jelentett önnek és a csapatnak az eindhoveni 5. hely?
Nyilván azért volt nagy hiányérzetünk, hiszen már az Európa-bajnokságon szerettük volna megszerezni az olimpiai kvótát, de nem jutottunk a négy közé. De nem estünk pánikba, hiszen tudtuk, sanszunk lehet még Párizsra. Egyetlen pozitívuma azért volt a vártnál gyengébb Eb-szereplésnek: hamarabb elkezdhettük a felkészülést a világbajnokságra.
Mi történt az Olaszország elleni negyeddöntős vereség után? Összedugták a fejüket, és azt mondták, hogy ez így nem mehet tovább?
Tudtuk, hogy a világbajnokságon ennél jobb és racionálisabb teljesítményt kell nyújtsunk.
Éppen ezért már Hollandiában összeült a csapat a szakmai stábbal, és egy nagyon részletes elemzésbe fogtunk. Ezekre a beszélgetésekre nagyon nagy szükség volt, nem véletlen, hogy ez később is az életünk szerves részévé vált.
Pár nappal a katari világbajnokság után: miben más az Eb-n leszerepelt csapat és a dohai vb-n ezüstéremig menetelő együttes?
Az egymáshoz való viszonyulásban mindenképp!
Megértettük, hogy az eredményesség érdekében nem csak a medencében, hanem a parton is mindent meg kell tegyünk.
A vízilabdában eddig sem voltunk rosszak, ám az Eb után a szárazföldön vittünk bele több energiát a mindennapokba.
Ez konkrétan mit jelent?
Annak érdekében, hogy a lelki dolgok is rendben legyenek, még többet beszélgettünk, a korábbiaknál gyakrabban jártunk össze, közös programokat szerveztünk. A vébé alatt is voltak olyan délutánok és esték, amikor kártyáztunk, társasjátékoztunk, énekeltünk. Egyébként Mihi (Mihók Attila, az egyik szövetségi kapitány – a szerk.) a lelki felkészítés nagymestere. Nagyon sok, könyvből és filmből átvett idézettel lelkesített minket, ezzel is tudatosítva bennünk, hogy mások is képesek a nagy akadályok átugrására. Ezen kívül arra kért minket, hogy bármilyen sok feszültség fel is gyülemlett bennünk, ezt minél előbb adjuk ki magunkból.
Ezt is ajánljuk a témában
Hogyan tovább magyar női vízilabda-válogatott? Mihók Attila és Cseh Sándor elemezte az olimpiára vezető rögös utat, s tekintett előre a következő időszak kihívásaira.
Engedjen meg egy személyes kérdést is: ha valaki balkezes vagy ballábas, az mindegyik csapatsportágban előnyt jelent. Ez a medencében önre is igaz?
Mindenképpen előny, örülök is neki, hogy balkezes vagyok. Mivel a pályafutásom elején nem igazán voltam kifejezetten „rafkós” játékos, azt mondom, ha nem lett volna ez az előnyöm, nem biztos, hogy itt tartanék, egyáltalán nem valószínű, hogy eljutottam volna a felnőttválogatottságig.
S ha már a kezeit emlegettük: igaz, hogy a világversenyeket azzal is megtiszteli, hogy mindig nemzeti színűre festi a körmeit?
Ez még az utánpótlás versenyeken kezdődött, de igazából a 2014-es madridi junior világbajnokság óta tart. Gurisatti Grétától vettük át jó néhányan ezt a szokást, egyrészt azért, hogy mert valóban megtiszteltetésnek érezzük, hogy a nemzeti csapatot képviselhetjük, és ez által könnyebben rá is tudunk hangolódni egy-egy világversenyre, másrészt máskor, év közben egyébként sincs nagyon alkalom arra, hogy kifestegessük magunkat.
Az előbb Mihók Attilát említette: mennyiben más két szövetségi kapitány irányításával dolgozni?
Nincs nagy különbség a korábbiakhoz képest, hiszen Cseh Sándorral remekül kiegészítik egymást: Mihi az érzelmi részekre tud hatni, míg Sanyi racionálisabban, tényszerűbben gondolkodik.
Egyébként önnek mi a kedvenc idézete?
Benedek Tibor legendás monológja, amelyet akár szó szerint is tudnék idézni, de most csak az utolsó gondolatát hoznám:
„Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.”
Ezzel a mottóval utaztam ki a világbajnokságra is, és ez adott erőt a legnehezebb pillanatokban.
Amely akár a hollandok elleni negyeddöntőn is lehetett, hiszen ezt ötméteresekkel nyertük meg…
Mindenek előtt nagy szükség volt az Ausztrália elleni csoportrangadó megnyerésére is, hiszen így elsőként jutottunk tovább. A hollandok elleni negyeddöntő előtt jót tett az amerikaiak és a spanyolok elleni kétkapus edzés is, amely remekül felkészített minket az aktuális világbajnok elleni nagy csatára.
Az egész mérkőzésen érezni lehetett, hogy nagyon együtt van a csapat, egymásért a tűzbe megyünk,
a sorsdöntő ötméteresek előtt pedig tudtuk: eljött a nagy pillanat, hogy a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat. A helyzet nem volt egyszerű, hiszen a biztos ötméteres-végrehajtók közül hárman is kipontozódtak, de azért megoldottuk a dolgot. Mihi fogalmazta meg nagyon jól: a hollandok elleni meccsig egy ötkarikás kvalifikációs tornán vettünk részt, majd számunkra onnan kezdődött a világbajnokság, amely során a lendületünk egészen a döntőig repített minket!
A hírek szerint a remeklésbe közrejátszott az is, hogy a vébé alatt nem akármilyen ajándék érkezett Magyarországról…
Mire gondol?
Természetesen a Túró Rudikra!
Húúú, a Szilágyi Dorka vőlegénye által hozott négy nagy csomag édesség valóban sokat javított a lelkiállapotunkon!
Korábbi beszélgetéseink alapján tudom, hogy szabadidejében legszívesebben Harry Pottert olvas angolul és keresztrejtvényt fejt. Lett-e esetleg valamilyen új hobbija?
Most éppen a Harry Potter ötödik részét olvasom angolul, és ha van pár szabad percem, azt a Lara nevű yorkie-mal töltöm. Most is itt van velem, az erkélyen!
Térjünk vissza a vízilabdára: Párizsban felülmúlható-e az eddigi teljesítmény: az olimpiai bronzérem illetve a világbajnoki második hely?
A női vízilabdában nincsen semmi előre megtervezhető, kiszámítható, akár egy meccs közben is megtörténhet bármi, de
ha ezt a színvonalú munkát tudjuk folytatni az elkövetkező hónapokban, akkor bármire képesek lehetünk!
A lényeg, hogy a csoportmérkőzéseket mindenképpen magabiztosan hozzuk, utána pedig ugyanúgy küzdjünk egymásért, mint a legutóbbi világbajnokságon.
Ezt is ajánljuk a témában
Megismétlődött a 2022-es, budapesti finálé párosítása, nem sikerült visszavágnunk Dohában a riválisnak a margitszigeti vereségért. A végén belenyúltak a játékvezetők!
Nyitókép: MTI/Czagány Balázs
Generációváltást kell levezényelnie a női vízilabda-válogatottnál az új vezérnek, aki a Mandinernek bepillantást engedett a kulisszák mögé.
Virth Balázs azt is elárulta, kivel szeretett a legjobban együtt dolgozni.
Bíró Attila szerint az egyik legnagyobb hiba az volt, hogy közvetlen riválisaink közül Hollandiát és Ausztráliát sem sikerült legyőznünk. Ha az egyik siker összejön, simán a négy közé kerülhettek volna Keszthelyi Ritáék, akik Tokióban bronzérmesek voltak. De akadt más hiányosság is.
A magyar női vízilabda-válogatott az olaszok ellen játszhat az olimpiai ötödik helyért.
Ashleigh Johnson 81 százalékos hatékonysággal védett a mieink elleni negyeddöntőben.
Kurucz-Gurisatti Gréta, Garda Krisztina és Mihók Attila szövetségi kapitány is nyilatkozott lapunknak Párizsban az 5-4-re, szembeszélben elvesztett sorsdöntő találkozó után. A mieink az 5-8. helyért folytathatják a szereplésüket.
Miközben a kormányok óvatosságra intenek, Európa-szerte egyre többen vetik fel, hogy itt az ideje az Aszad-rezsim elől elmenekült szíriaiaknak visszatérni az országukba.
Félreértés ne essék nem bosszút várok, hanem példás büntetést. Üzenetet!
