Közel a cél – Mount Everest csúcsa felé tart Suhajda Szilárd! 

2023. május 24. 14:45

A magyar hegymászó kedd este elindult a csúcs felé, legutóbb a 8700 méteres szintről jelentkezett, jól volt. Az Everest-expedíció legizgalmasabb órái ezek, kövesse az eseményeket a Mandineren!

2023. május 24. 14:45
null

Csisztu Zsuzsa és Pálfy Dániel írása 

Suhajda Szilárd elindult a négyes táborból

Kedden este a magyar hegymászó elindult a négyes táborból, és a tervek szerint ma napközben érheti el a csúcsot, azaz a 8848 métert. Szilárd legutóbb 8700 méteres magasságból jelentkezett be, lefelé tartó hegymászókkal találkozott, és információink szerint egészségi szempontból rendben volt, a korábbi rekedtsége is elmúlt.

Felesége, Legindi Tímea ma hajnali négy órakor tudott műholdas telefonon beszélni vele utoljára. A GPS jeladó sajnos nem mindig jelzi a mozgását,

tíz percenkénti szabályos frissülése van, hogy órákig nem jelez. Jelenleg nem tudni pontosan hol van, mozgásából az sem következtethető ki, hogy fölfelé vagy esetleg már lefelé mozog, de amint információt kapunk, frissítjük cikkünket! 

Célegyenesben – a Mount Everest négyes táborában van Suhajda Szilárd! 

A magyar hegymászó 

sikeresen elérte a 7900 méteren található négyes tábort,

már a Déli-nyeregben készül a csúcsmászásra, reggelre elérheti a Mount Everest tetejét!

Elindult a csúcstámadás – Suhajda Szilárd szerdán érhet fel a Mount Everest csúcsára!

Suhajda Szilárd szombaton este elindult a Mount Everest alaptáborából, hogy – a tervek szerint – május 24-én feljusson Földünk legmagasabb pontjára.

Hétfőn sikeresen elérte a hármas tábort. A ma éjszakát itt, 7200 méteren tölti, holnap pedig indul tovább a négyesbe,

ami a csúcsmászás előtti utolsó táborhelyet jelenti.

A magyar hegymászó a Kyocera Everest Expedíció 2023 keretében arra készül, hogy mesterséges oxigén és teherhordók alkalmazása nélkül érje el az Everest 8848 méter magas csúcsát. 

Ezzel Suhajda Szilárd lehet az első magyar állampolgár, akinek ilyen módon, tisztán sikerül megmászni a Mount Everestet

A Mount Everest palack nélküli megmászása világviszonylatban is kiemelkedő teljesítmény: a sikeres megmászások nagyjából 2%-a történik így – nem hiába emlegetik úgy, mintha olimpiai arannyal érne fel! 

„Elektromos biciklivel a Tour de France-on" - mi különbözteti meg a hobbiszintű és a profi hegymászást?

Többféle módon lehet megmászni egy hegyet. Például rengeteg pénzzel, serpákkal, oxigénnel, vagy évtizedes tudással, egyedül. A műfajok között pedig óriási a különbség sportérték tekintetében.

Suhajda Szilárd március 23-án utazott Nepálba, ahol az első két hétben előakklimatizálódott, majd az alaptábor elérése után három akklimatizációs kört teljesített a hegyen. Ennek során érintette a Mount Everest Genfi-sarkantyú nevezetű pontját, amely 7900 méteres magasságban található. Indulása óta mintegy két hónap telt el: szervezetét mostanra szoktatta hozzá a légnyomás változása okozta oxigénszegény környezethez. Az akklimatizáció nagyjából másfél hónapot vett igénybe.

A magyar hegymászó legutóbbi naplóbejegyzésében úgy fogalmazott, „Most vagyok legközelebb az Everest csúcsához. Félek, ugyanakkor boldog izgatottsággal várom az indulásom: a „rajtvonal” – a 4-es tábor, ahonnan kezdetét veszi a konkrét csúcsmászás – még messze van! Addig bármi történhet, de nagyon bízok a jó szerencsében! Úgy érzem, a felkészülésemen és az expedíció eddigi heteibe fektetett munkán nem múlhat a siker! Szerencsés vagyok, hogy a Családom és Barátaim, támogató Partnereim, sőt,

Suhajda Szilárd, a kisfiától kapott béka, és a Mount Everest
Suhajda Szilárd, a kisfiától kapott béka, és a Mount Everest

Az expedícióról szóló tudósításunk korábbi részeit lejjebb görgetve olvashatja!

***

Teljesítette harmadik akklimatizációs körét a Mount Everesten Suhajda Szilárd

Minden a tervek szerint – Suhajda Szilárd a korábban megfogalmazott stratégia szerint május 13-án sikeresen elérte a Mount Everest Genfi-sarkantyú nevezetű pontját, ezzel érintve a 7900 méteres magasságot. A harmadik, egyben utolsó, akklimatizációs köre kulcsfontosságú volt a csúcsmászás megkezdése előtt.

Suhajda Szilárd május 9-én éjszaka indult az alaptáborból, ahonnan egyből a 2-es magaslati táborig (6400 méter) mászott, azonban a rendkívül szeles időjárás miatt egy éjszakára leköltözött az 1-es táborba, ahol elviselhetőbbek voltak a körülmények: 6000 méteren így volt esélye a pihenésre is. 

Nem ez az első alkalom, hogy változtatni kellett a terveken. A Mount Everest nem adja magát könnyen az idei tavaszi szezonban:  a második akklimatizációs köre során „mindössze” 6870 méterig jutott, ugyanis a 2-es és 3-as táborok között olyan szélsőséges időjárási körülmények uralkodtak, hogy

fagyási sérülésektől tartva végül a leereszkedés mellett döntött.

Ezúttal végül szerencséje volt, bár a 2-es tábor elérésekor – a hegyen tartózkodó más expedíciók beszámolói szerint – legalább 80-90 km/h-s szél uralkodott ebben a magassági zónában, elpusztítva és megrongálva a tábor jelentős részét.

A viszontagságos napokat követően a hegymászó kitartását siker koronázta: az időjárás kedvezőre fordulásával érte el a 3-as magaslati tábort

– itt már 7000 méter fölött éjszakázott –, majd másnap egészen a 7900 méteren lévő Genfi-sarkantyúig mászott. Akklimatizációs céllal ezen magasság elérése volt Suhajda Szilárd eredeti célja. Itt újabb tábort nem épített ki, csak érintette a magasságot. Az alaptáborba május 14-én ért vissza. 

Legújabb naplóbejegyzésében így fogalmazott

Földünk legmagasabb pontja hirtelen elérhetővé, kézzel foghatóvá válik, holott innen még térben és időben is nagyon messze van! Az oxigénes mászók, egyetlen akklimatizációs körüket követően, már csúcsmászásra indulnak. Ahol én most lassú léptekkel haladok, ők már rég palackot használnak. Felszerelésüket serpa teherhordók cipelik. Nekem a harmadik köröm ez, de most vissza kell ereszkednem egészen az alaptáborig, ott regenerálódni, pihenni, újabb adag felszerelést összekészíteni a csúcsmászáshoz, majd kivárni egy tökéletes időjárás ablakot! Majdnem olyan, mintha mindig újra elölről és elölről kellene kezdenem. És most jön a legnehezebb.”  

„Az Everest csúcsa karnyújtásnyira tűnik” – a magyar hegymászó elérte a 7900 méteres szintet
„Az Everest csúcsa karnyújtásnyira tűnik” – a magyar hegymászó elérte a 7900 méteres szintet

 A harmadik akklimatizációs köre teljesítésével Suhajda Szilárd készen áll a csúcsmászásra.

A hegymászó néhány nap pihenést követően – egy megfelelő időjárási ablak elérkeztével – elindulhat Földünk legmagasabb pontjára,

hogy a magyarok közül elsőként, oxigénpalack használata és teherhordók alkalmazása nélkül érjen fel a Mount Everest 8848 méteres csúcsára. Most minden szem rá szegeződik, hiszen amennyiben a Kyocera Everest Expedíció 2023 során Suhajda Szilárd sikerrel jár, akkor nemcsak hegymászószakmai szempontból, hanem nemzeti szinten is sporttörténelmet írhat. A Mount Everest palack nélküli megmászása nemzetközi szinten is kiemelkedő és elismert teljesítmény.

Sikerült, hegymászónk teljesítette a 3. körét
Sikerült, hegymászónk teljesítette a 3. körét

Az expedícióról szóló tudósításunk korábbi részeit lejjebb görgetve olvashatja!

***

Elérte a Mount Everest 3. táborát Suhajda Szilárd

Elérte a Mount Everest 3-as táborát Suhajda Szilárd, aki oxigénpalack és teherhordók nélkül, egyedül szeretne felérni a Föld legmagasabb hegyének tetejére. A magyar hegymászó az elmúlt napokban várakozásra kényszerült az időjárás miatt. Korábban kétszer is felment a 2-es táborba, de a viharos szél miatt kénytelen volt visszatérni a biztonságos 1-es táborba. 

Csütörtökön este újra próbálkozott, és sikerült a 2-es táborban aludnia, ezért pénteken reggel el tudott indulni felfelé, és délutánra a 3-as tábort is elérte, este pedig egészen 7900 méteres magasságig, majdnem a 4-es táborig is felment. Ez azt jelenti, hogy amint visszatér az alaptáborba, 

sikeresen teljesíti harmadik akklimatizációs körét, és elkezdhet készülni a csúcstámadásra,

amire várhatóan május 20. körül kerül sor. 

Arról, hogy miért nagy dolog „tisztán”, azaz pótlólagos oxigén és magashegyi teherhordók segítsége nélkül, egyedül hegyet mászni, itt írtunk bővebben:

„Elektromos biciklivel a Tour de France-on" - mi különbözteti meg a hobbiszintű és a profi hegymászást?

Többféle módon lehet megmászni egy hegyet. Például rengeteg pénzzel, serpákkal, oxigénnel, vagy évtizedes tudással, egyedül. A műfajok között pedig óriási a különbség sportérték tekintetében.

Az expedícióról szóló tudósításunk korábbi részeit lejjebb görgetve olvashatja!

***

Cikkünk megjelenésének idején valószínűleg már elindult harmadik akklimatizációs körére a Mount Everest alaptáborából Suhajda Szilárd. A hegymászó, aki oxigénpalack és teherhordók nélkül, egyedül szeretne felérni a Föld legmagasabb hegyének tetejére újabb videóüzenetet küldött a Mandiner olvasóinak (A videófelvétel még a 2. akklimatizációs kör közben készült). 

Szilárd a 2-es táborból, 6400 méter magasságból küldött üzenetet, és egy kicsit bemutatta a hegyen uralkodó körülményeket. ezek pedig jelenleg nem épp a legideálisabbak ahhoz, hogy újabb lépést tegyen az expedíció sikere felé. A 2. akklimatizációs kör ugyan sikeres volt, Suhajda Szilárd szervezete jól reagált az alkalmazkodásra, az egészségével minden rendben (annak ellenére, hogy az alaptáborban többen is betegen tartózkodtak a közös sátorban). 

Az időjárás azonban egyelőre továbbra sem kedvez a mászásnak, pontosabban a következő szint elérésének. Két napot töltött fent a 2-es táborban, és háromszor próbálkozott feljebb jutni, de egyelőre 6800 méternél feljebb nem sikerült elérnie. Szilárd naplóbejegyzésében így fogalmaz: 

„Barátságtalan. Vadul rázza a szél a sátrat.

Vagy legalábbis kavarja a szél a havat. Erőt veszek magamon és elballagok az árnyékszékemnek kinevezett eldugott kis hasadékhoz. Figyelem a térdemen szétolvadó hópihéket. A 2-es tábor sátrait alig látom. Mindezek ellenére még nem jut eszembe ekkor, hogy veszélyben a tervem: nem annyira rossz a helyzet, mégha nem is süt a Nap. Azt persze nem sejtem, hogy párszáz méterrel feljebb micsoda vihar tombol.” 

A körülmények ellenére elindult felfelé, ám melegebb időre számított, és ennek megfelelően is öltözött, úgy tervezte, elég lesz a 3. akklimatizációs körre komolyabban beöltözni, amikor a 7900 méter a cél. Körülötte azonban szinte mindenki csúcsmászó ruhában mászott, és sokan már az oxigénpalackot is használták. 

A széllökések azonban erősödtek, és egyre nagyobb lett a vihar.

A Lhoce-falon többszáz méteres spindrift (porhó) „lavinák” voltak láthatók. De nem is ezek akadályozták volna a hegymászót, sokkal inkább az óriási szél, és a hideg, amelyben az említett melegebb időjárásra tervezett öltözetben nem biztonságos a mászás. 

Leginkább a lábujjait féltette az esetleges fagyási sérülésektől a „hatezres” bakancsban – írja. 

Egy ideig gondolkodott, hogy tovább induljon, de végül győzött a józan ész: 6870 méterről visszafordult, mert a hideg elviselhetetlenné vált.

Amennyiben továbbindul, fagyási sérüléseket szenvedett volna, és biztosan nem sikerült volna életben maradnia a hidegben, mert sátrat állítani a legnehezebb terepen több órába telik. Mivel mindent egyedül csinál, nincsenek teherhordói, akik felviszik a felszerelést és kiépítik a tábort, hogy neki csak be kelljen bújni a sátorba, esélye sem lehetett továbbmenni. 

Még kétszer próbálkozott az ott töltött két nap alatt, aztán elindult vissza az alaptáborba. Épp akkor, amikor kiderült az ég, és előbújt a Nap. Az 1-es tábor felett térdig érő hóban kellett lefelé ereszkednie, de két felfelé igyekvő serpa kitaposott nyomvonala segítéségére volt a lejutásban.

A hőmérséklet azonban nagyon alacsony volt, mire az 1-es táborba ért remegett, nem is fogadta el a serpáktól a teát, azonnal indult lefelé az alaptáborba. Út közben azonban csodálatos élményben volt része: a holdfényben egyedül ereszkedhetett le a Khumbu-jégesésen, amely annak ellenére, hogy az egyik legveszélyesebb szakasz, gyönyörű természeti képződmény. 

„Ez itt már a Khumbu világa: véget nem érő útvesztő, a bizonytalanság labirintusa. Varázslatos a táj. Szinte nappali fényességben szállok alá, tökéletesen egyedül. Senki – SENKI – nincs rajtam kívül. Csak a jég, az éjszakai hideg, a Hold világa, a lélegzetem; egy kóbor morajlás ijeszt meg – lavina a Nyugati-vállról. Messze vagyok már, biztonságban. Higgadtan, mozdulatlanul figyelem, ahogy a jégfolyamban semmivé válik a tomboló porfelhő. Jégkristályok csillognak a levegőben. Csodavilág ez – pedig igen, itt félek a legjobban. Gyors vagyok. Amikor megpillantom az alaptábor »városi fényeit«, már a célegyenesben érzem magam, pedig még jópár kanyar van ám innen is az aljáig! Hívogatnak a pislákoló fénypontok. Mint egy karácsonyi vásár...” – írja le a történteket a hegymászó. 

Tényleg olyan, mint egy karácsonyi vásár – a Mount Everest alaptábor fényei (kép: Suhajda Szilárd facebook-oldala
Tényleg olyan, mint egy karácsonyi vásár – a Mount Everest alaptábor fényei (kép: Suhajda Szilárd facebook-oldala

Arról, hogy miért nagy dolog „tisztán”, azaz pótlólagos oxigén és magashegyi teherhordók segítsége nélkül, egyedül hegyet mászni, itt írtunk bővebben:

„Elektromos biciklivel a Tour de France-on" - mi különbözteti meg a hobbiszintű és a profi hegymászást?

Többféle módon lehet megmászni egy hegyet. Például rengeteg pénzzel, serpákkal, oxigénnel, vagy évtizedes tudással, egyedül. A műfajok között pedig óriási a különbség sportérték tekintetében.

Az expedícióról szóló tudósításunk korábbi részeit lejjebb görgetve olvashatja!

***

Sikeresen teljesítette második akklimatizációs körét a Mount Everesten Suhajda Szilárd, aki oxigénpalack és teherhordók nélkül egyedül szeretne felérni a Föld legmagasabb hegyének tetejére. A hegymászó üdvözletét küldi a Mandiner olvasóinak, és a közeljövőben újabb videóüzenettel is jelentkezik majd.

A hegymászó az első akklimatizációs köre közben kiépítette a kettes táborát 6400 méteren, majd egyből 6700 méter fölé mászott. Ezt követően néhány nap alaptábori regenerálódás következett. Április 29-én újabb akklimatizációs körbe kezdett: ismét közvetlenül a kettes táborba ment fel.

A terve ezúttal az volt, hogy kiépíti a harmadik táborát, ahol 7200 méteren éjszakázik, majd visszaereszkedik az alaptáborba, de a viharos időjárás keresztülhúzta a számításait.

„A 2-es és 3-as tábor magassága között olyan szélsőséges időjárási körülmények fogadtak, amire nem számítottam. Viharos erejű szél nehezítette az előrejutást, végül 6870 méterről, fagyási sérülésektől tartva kényszerültem visszafordulásra. Két nap alatt háromszor is megpróbáltam magasabbra jutni, de a változatlanul rossz körülmények nem engedték! A harmadik körömbe így még nagyobb munkát kell majd fektetnem!” – foglalta össze Suhajda Szilárd a második akklimatizációs kör történéseit röviden.

A hegymászó tegnapelőtti ereszkedése közben a Hold fényében kelt át a Khumbu-jégesésen. Egyetlen emberrel sem találkozott. Az első serpa csapatok akkor indultak, amikor már az alaptábor határában járt. Keveseknek adatik meg az ilyen, egy ennyire forgalmas szezonban.

A hegymászó három akklimatizációs kört tervez a csúcsmászás előtt. Hamarosan elindul az utolsó körre, amelyben nem csak a hármas tábor kiépítése a célja, hanem

egészen a Genfi-sarkantyúig (7900 méter) fel szeretne mászni.

A harmadik kör végeztével a hegyen történő akklimatizálódás véget ér, ami azt jelenti, hogy a hegymászó hozzászoktatta szervezetét a ritka levegőhöz és kiépítette a szükséges táborláncot a hegyen. A Kyocera Everest Expedíció 2023 csúcsmászására az utolsó akklimatizációs kört követően, az alkalmas időjárási ablak érkeztével, várhatóan május második felében kerülhet sor. 

Az expedícióról szóló tudósításunk korábbi részeit lejjebb görgetve olvashatja!

***

Újabb videóüzenettel jelentkezett a Mount Everest 6400 méteres magasságban található 2-es táborából Suhajda Szilárd. A hegymászó szeretné oxigénpalack és magashegyi teherhordók segítsége nélkül, egyedül elérni a Mount Everest tetejét, sikeresen legyőzte az első akadályokat.

Szilárd teljesítette első akklimatizációs körét, és kiépítette szálláshelyeit (ez egy-egy kis sátrat jelent) a világ legmagasabb hegyére vezető úton az 5943 méteren található 1-es, és 6400 méteren a 2-es táborokban és a 6700 méteres szintet is elérte. Két éjszakát töltött a 2-es táborban, 6400 méteren, hogy „stresszelje” a szervezetét, azaz hozzászoktassa az egyre nagyobb magasságokhoz. 

A videóban bemutatta a környezetet, és néhány exkluzív felvételt is küldött a mászásról. Szilárd még két akklimatizációs körre készül, a következő célja, hogy a 7200 méteres magasságban található 3-as táborban is tábort építsen, és eltöltsön egy éjszakát, majd visszatérjen. 

A hegymászó sikeresen kiépítette bázisait az 1-es és a 2-es táborokban (kép: Mandiner-grafika)
A hegymászó sikeresen kiépítette bázisait az 1-es és a 2-es táborokban (kép: Mandiner-grafika)

Az expedícióról szóló tudósításunk korábbi részeit lejjebb görgetve olvashatja!

***

Suhajda Szilárd április elején indult el, hogy a Kyocera-Everest expedíció keretében elérje a világ legmagasabb hegyének tetejét. Az expedíció jelentősége, hogy ezzel ő lehet az első magyar, aki oxigénpalack és magashegyi teherhordók segítsége nélkül, egyedül eléri a Mount Everest tetejét. A Mandiner pedig folyamatosan nyomon követi az eseményeket, és igyekszünk az expedíció minden fontos pillanatáról tudósítani olvasóinkat. 

A napokban sikerült eljuttatnunk kérdéseinket Szilárdhoz, aki újabb videóüzenetben válaszolt a Mandinernek.

Többek közt arról kérdeztük, hogy 

  • Mennyire volt zökkenőmentes eddig az expedíció? 
  • Hogy érzi magát fizikailag, miként alakul az akklimatizálódása?
  • Hogy áll az étkezés, az energiautánpótlás terén? 
  • Hány kiló a hátizsákja? 
  • Milyen az alaptábor, hogy néz ki a szálláshelye?
  • Megfelelnek-e a külső körülmények – például az időjárás, az útvonal telítettsége – a terveinek?
  • Mi az expedíció következő lépése?

Videóinterjúnkat tekintheti meg:

A videóüzenet felvétele idején még az alaptáborban tartózkodott, de Szilárd időközben sikeresen teljesítette első akklimatizációs körét, és visszatért a Mount Everest alaptáborába. A hegymászó elérte a 6700 méteres magasságot és kiépítette sátrait az 5943 méteren található 1-es, és 6400 méteren a 2-es táborokban. A körülmények eddig biztatók. 

Az expedícióról szóló tudósításunk korábbi részeit lejjebb görgetve olvashatja!

Suhajda Szilárd nagyon jól van!
Suhajda Szilárd nagyon jól van!

***

Púdzsa-szertartás, egy kis béka, és könnyek a világ tetején 

Újabb naplóbejegyzéssel jelentkezett a Mount Everestről Suhajda Szilárd, aki arra készül, hogy első magyarként oxigénpalack és magashegyi teherhordók segítsége nélkül egyedül mászik fel a világ legmagasabb hegyére. A hegymászó, aki a napokban videóüzenetet küldött a Mandiner olvasóinak, azt írja, bár korábban tervezte, hogy elindul az alaptáborból felfelé, a púdzsa-szertartás előtt nem szívesen indult volna el. 

A púdzsa szanszkrit szó, amelynek jelentése imádat, dicsőítés. A púdzsa-szertartás a hinduizmusban és a buddhizmusban végzett vallási gyakorlat, a tisztelet, hódolat kifejezésének rituáléja. A nyolcezres hegymászó-expedíciókon hagyományosan ezzel kérik a hegyet, hogy „felengedje a mászókat”, és sikeresek legyenek az expedíciók.

Az elmúlt napokban havazott, de vasárnapra kiderült az idő – írja Suhajda Szilárd, aki szerint a havazás még kedvezett is. 

– fogalmazott.

 

Szilárd így írja le a szertartást: „A tavaly megismert, aranykeretes napszemüveget viselő láma érkezik a táborba. Az oltár elnyerte végleges formáját, a serpa srácok iszonyatosan kemény munka árán építették fel. Megkezdődik a kántálás. A környék lakói egyre csak gyülekeznek, mindenki felszerelési és egyéb, személyes tárgyakat hoz magával. Egy pár bakancsot, sisakot, Támogatóim zászlóit és a magyar lobogót, és mindezek tetejébe,

Illatos füst és az imádságok ritmikus dallama száll a szélben. A láma megáldja a kellékeket és megáld minket is: engedélyt kapunk az égiektől, hogy a hegyre léphessünk! Igazán fontos szertartás. Tekintetem a Nyugati-vállra és a jégesésre emelem. Újra itt vagyok. A Lhoce felengedett gyönyörű csúcsára. Eszembe jutnak a K2 küzdelmes évei is. A siker és öröm érzése. És most itt állok a legnagyobb feladat előtt: »Csomolungma! Sagarmatha! Mount Everest! A Föld Istenasszonya!« – suttogom magamban átszellemülve.

A hatalmas tér, az égbetörő hegytömegek után viszont egyetlen dologra szűkül a tekintetem: szemeim megakadnak a kicsi békán! Soma! Timi! Ők az én világom. Nem mindig egyértelmű, hogy mit keres itt az ember.

Szilárd és a béka, amit Somától kapott (kép: Suhajda Szilárd)
Szilárd és a béka, amit Somától kapott (kép: Suhajda Szilárd)

A hegymászó újabb képeket is feltöltött az expedícióról, némelyiken a szertartás pillanatai is láthatók. A szerző engedélyével közöljük a képeket:

Az oltárépítés pillanatai
Az oltárépítés pillanatai
A hóesés elállt
A hóesés elállt
Szilárd készen áll a következő szintre (Kép: Suhajda szilárd Facebok-oldala)
Szilárd készen áll a következő szintre (Kép: Suhajda szilárd Facebok-oldala)

Az expedícióról szóló tudósításunk korábbi részeit lejjebb görgetve olvashatja!

***

Videóüzenetet küldött a Mandiner olvasóinak Suhajda Szilárd

A rekordkísérletre készülő hegymászó jelenleg a Mount Everest alaptáborában van, olvasóinknak onnan küldött üzenetet, amelyet itt tudnak megnézni:

Videóüzenetet küldött a Mandiner olvasóinak a Mount Everestről Suhajda Szilárd

A magyar hegymászó jelenleg az alaptáborban van, hamarosan elkezdi az akklimatizációs időszakot, mi pedig folyamatosan tudósítunk majd az expedícióról. 

Szilárd a videóban elmondta, hogy az expedíció első fejezeteként egy úgynevezett „előakklimatizációs” időszakon van túl, amely azt jelenti, hogy 4400 és 5800 m tengerszint feletti magasságban tartózkodik, szoktatja hozzá szervezetét a magashegyi klímához, az alacsonyabb oxigéntartalmú levegőhöz. 

Pár napja érte el a Mount Everest alaptáborát szponzora, a Global Union Kft. túrázóival, most viszont már egyedül van és arra készül, hogy napokon belül elindul felfelé, megkezdi az akklimatizációt „A” hegyen. A következő időszakban egyre magasabbra megy majd, megkezdi a „költözködést”, azaz felviszi a felszereléseit a következő táborokba, amelyeket egyedül épít ki, és eközben hozzászoktatja szervezetét a még nagyobb magasságokhoz, az oxigénszegény környezethez. 

A következő hetekben újabb és újabb beszámolókkal, naplóbejegyzésekkel, videó- illetve képanyaggal jelentkezik majd, amelyeket folyamatosan közlünk majd itt a Mandineren. Kövesse velünk az expedíciót!

Suhajda Szilárd hamarosan elindul az alaptáborból (Kép: Suhajda Szilárd Facebook-oldala)
Suhajda Szilárd hamarosan elindul az alaptáborból (Kép: Suhajda Szilárd Facebook-oldala)

***

Történelmet írni megy a Mount Everestre Suhajda Szilárd – ő lehet az első magyar aki eljut oda extra oxigén és serpák nélkül 

Suhajda Szilárd olyan tettre készül, amely egyetlen magyar hegymászónak sem sikerült korábban. Extra oxigén és magashegyi teherhordók nélkül, ráadásul teljesen egyedül szeretne feljutni a világ legmagasabb pontjára, vagyis a Mount Everest legutóbbi mérés szerinti 8848,86 méteres csúcsára. 

Mint arról a Mandineren néhány hete beszámoltunk, Suhajda Szilárd magashegyi expedíciós hegymászó hatalmas bejelentést tett: mégpedig, hogy

idén tavasszal nekiindul a BIG FIVE, vagyis a világ öt legmagasabb 8000-es hegycsúcsa közül a legismertebbnek és a legmagasabbnak, a Mount Everestnek. 

Suhajda Szilárd elérte az alaptábort 2023. április 18-án a Kyocera-Everest 2023 expedíción (Kép: Suhajda Szilárd és Legindi Tímea.)
Suhajda Szilárd elérte az alaptábort 2023. április 18-án a Kyocera-Everest 2023 expedíción (Kép: Suhajda Szilárd és Legindi Tímea.)

Azt fontos tudnunk, hogy a nepáli Himalájában található három hegyre – 

a legkomolyabb kihívást jelentő K2-t és a negyedik legmagasabb csúcsot, a Lhocét Szilárd már megmászta korábban 

– jellemzően tavaszi expedíciók indulnak, így megmászásuk a monszun beálltát megelőzően, április-májusra időzíthető. Egy nyolcezres expedíció komplex logisztikai feladat és általában két hónapot vesz igénybe: a hegy megközelítése, az alaptábor kialakítása, az akklimatizációs időszak (a ritka levegőhöz történő adaptáció), a magaslati táborok kiépítése, a csúcsmászás és a levonulás (visszatérés a civilizációba), mind időigényes fázisai az adott szezonnak. 

A képen: A képen: Suhajda Szilárd pozíciója piros ponttal jelölve, továbbá szaggatott sárgával, ami még hátravan az Everest csúcsáig. Fotó: Mandiner Grafika/Tóth Fruzsina
A képen: A képen: Suhajda Szilárd pozíciója piros ponttal jelölve, továbbá szaggatott sárgával, ami még hátravan az Everest csúcsáig. Fotó: Mandiner Grafika/Tóth Fruzsina

Most, amikor a Mandiner olvasóit szeretnénk közelebb hozni ehhez a páratlan vállalkozáshoz, annyit érdemes tudni, hogy 

2023. április 18-án Suhajda Szilárd az előzetes terveknek megfelelően megérkezett a Mount Everest alaptáborába.

Ezzel egyidőben sikeresen lezárult a Kyocera Everest Expedíció első fázisa, az úgynevezett „elő-akklimatizációs” időszak, mely során a mászó két héten keresztül 4400 és 5800 méter között készült a folytatásra.

A vállalkozás következő fejezetét a tényleges hegymászó-tevékenység kezdete, illetve a hegyen történő további akklimatizáció jelenti. Ezalatt – várhatóan az előttünk álló 3-4 hét során – a hegymászó hozzászoktatja szervezetét a 7-8000 méteres magasságban jellemző légnyomás-változáshoz, így a ritka levegőhöz, valamint a további mászáshoz és táborozáshoz szükséges felszerelést szállít fel a hegyre – mindezt önállóan, csakis saját erejére támaszkodva.

Suhajda Szilárd március 23-án indult Magyarországról Nepálba, hogya Himalája hegységrendszerének – egyben

Földünk – legmagasabb hegycsúcsára tiszta módszerekkel, mesterséges oxigén használata és magashegyi teherhordók alkalmazása nélkül

kíséreljen meg feljutni. 

Miért akkora szó extra oxigén és teherhordók nélkül feljutni az Everestre? 

A legelső palack nélküli megmászás a világhírű páros, Reinhold Messner és Peter Habeler nevéhez fűződik. 1978-ig a szakma és a tudomány úgy vélte, hogy ez egy lehetetlen feladat. Azóta 45 év telt el: az Everest csúcsát elérők alig 2%-a jutott fel palack nélkül a legmagasabb pontra. Ez összesen alig több, mint 200 megmászást jelent, de jellemzően e mászókat is serpa teherhordók vagy komoly háttércsapat segítették. Suhajda Szilárd önálló, független mászóként mozog majd a hegyen, minden felszerelését saját maga szállítja, magaslati táborait egyedül építi ki, és az alaptábor fölött semmilyen egyéb erőforrást, más expedíciók táborait, vagy az előretolt alaptábor szolgáltatásait nem veszi igénybe. A kritikus szakaszokon kihelyezett ún. fix köteleket használja – így tudja magát biztosítani s ezáltal tud egyedül mozogni az útvonalon.

Sokan teszik fel a kérdést persze, hogy a hegymászás ezen formája milyen hosszútávú célokat szolgál, miközben Suhajda Szilárd tiszta és környezetet kímélő mászó stílusa, és az arról való vélekedése önmagában is fontos üzenetet hordoz:

Pintér László, az expedíció alatt a Mandiner szakértője lesz, aki egyéb feladatai mellett a mozgásvilág.hu hegymászás szakírója és aki a következőképpen látja Suhajda Szilárd mostani mászásának jelentőségét: 

„Az igazi hegymászók számára, bár nyilván szép dolog az elsőség, mégis fontosabb etikai szempont, hogy a hegyet a maga valójában próbálják megmászni, tehát pótlólagos oxigén használata nélkül. A hegymászó közösség részéről ez számít igazán komoly elismerésnek, de ez is elsősorban akkor, ha teherhordó vagy hegyivezető serpa kísérő nem segít. A mászóktól ma már elvárja a közösség, hogy maga vigye a cuccát (és maga hozza le), alap, hogy rendelkezzen a mászáshoz szükséges tudással (ez évtizedes tapasztalat, terep- és időjárás ismeret, mászó és biztosítási technika, önálló döntéshozatal). A vezető ezt a tudást tudja pótolni, a teherhordó pusztán a cipekedést könnyíti meg, illetve szinte mindent – a tábori sátortól a vacsorán át az olvasztott hóból készült teáig – a kliens feneke alá tesz. Szilárdot nem az elsőség mozgatja (ahogy korábban Klein Dávidot sem), hanem hogy próbára tegye magát azon a hegyen úgy, ahogy az van.

A Mount Everest megmászásával eleinte kizárólag a legkiválóbb hazai hegymászók próbálkoztak, így értelemszerűen nem került szóba a palack, csak mentés esetére. Később, ahogy egyre fejlettebbé vált a hegyivezetős (kereskedelmi expedíciós) asszisztencia, úgy alakult ez át, és a motiváció már elsősorban a valamiféle elsőség lett, amit a gyorsítósávban, az asszisztencia nyújtotta segítséggel jóval könnyebb lett elérni. Innentől kerültek nem hegymászók a képbe."

Az expedíció során a Suhajda Szilárd az úgynevezett nepáli normál (avagy déli) útvonalat követi. A stratégia a következő lesz:  Suhajda Szilárd az alaptábor felett kisebb táborokat épít ki. Minden tábor az alatta lévőből kiindulva kerül kiépítésre. A csúcsmászás napján a legfelső táborból indul majd, és ide, vagy egy alsóbb táborba tér vissza.

A menetrend:

Dátum

Esemény

2023. március 23.

Tervezett indulás a Liszt Ferenc Reptérről

nagyjából: 2023. április 18.

az Alaptábor elérése

nagyjából: 2023. április 18 – május vége

Mászó időszak

nagyjából: május vége / június eleje

Levonulás

nagyjából: 2023. június első hete

Hazaérkezés Budapestre

Érdemes meghallgatni Suhajda Szilárd tanárember, férj és édesapa történetét, hogy milyen utat járt be korábban, hogy ez alkalommal neki merjen vágni ennek a történelmi expedíciónak. Íme a videó:

Nyitókép: Suhajda Szilárd elérte az alaptábort a Kyocera-Everest 2023 Expedíció során. Fotó: Suhajda Szilárd és Legindi Tímea

Kapcsolódó cikkek

 
 
 
 

Ezek is érdekelhetik