Az angyalföldi csapat legutóbb ugyan bravúrgyőzelmet aratott Mezőkövesden, ám még így is 8 pont a lemaradása a már bennmaradást jelentő 10. helytől. Történhet-e csoda a hátralévő hat fordulóban?
Csodák csak a Jóisten segedelmével történnek, ezért viszont keveset tett meg a Vasas, úgy hogy nem is következik be hasonló jelenség.
Miért ennyire pesszimista?
Azért mert a csapat összes meccsét láttam, a hazaiakat többnyire élőben, az idegenbelieket pedig a televízión keresztül. S
egyáltalán nem érzem azt az erőt és lelkesedést, amely a minimális reménysugarat jelentené a bennmaradással kapcsolatban.
A legnagyobb probléma, hogy jószerivel semmilyen szakmai koncepciót sem láttam.
A bajnokságot Kuttor Attilával kezdte a csapat, majd őt váltotta az azóta már szintén menesztett Kondás Elemér. Ők miben hibáztak?
Nehogy félreértés történjen: nem kifejezetten a szakmai munkára fogom a sikertelenséget. A rossz játékospolitika valamint azvöltözői problémák is bőven közrejátszottak a történtekben. Nem kell a játékosok között élni, ezt kívülről is pontosan látja és érzi az ember.
Ez a sok dudás nem fér meg egy csárdában tipikus esete?
Valami olyasmi. Nagyon jó, hogy van legalább hét csatárunk, de legalább egy olyan kellene, aki állandóan mozog, és ha megkapja a labdát, az ellenfél kapujára tör.
Van egy olyan érzésem, mintha a Vasas játékosai azt hinnék, hogy még mindig a másodosztályban szerepelnek.
Hátul kényelmesen adogatnak, és arra számítanak, hogy majd csak valamikor rúgnak egy gólt. Ez a fajta játékfelfogás az NB I-ben már kevés! A legnagyobb probléma, hogy nem sikerült az évekkel ezelőtti Vasas-hagyományt folytatni, amely a hatékony és eredményes támadójátékra épült. Mint már az előbb is utaltam rá, igazoltunk egy halom csatárt, és elkezdtünk védekezni – senki ne mondja nekem, hogy ez normális állapot! Egyik edző sem találta meg a hatékony megoldást, ez is az oka, hogy a mezőnytől alaposan leszakadva kullogunk az utolsó helyen…
Kiss László már nem lát esélyt a Vasas bennmaradására Fotó: Facebook/Kiss László
Személy szerint hogyan éli meg az utódok sikertelenségét?
Egyáltalán nem jól – és akkor még nagyon aranyosan fejeztem ki magam. Félreértés ne essék nem: arra számítottam, hogy újonc csapatként megnyerjük a bajnokságot, de arra igen, hogy fel tudjuk venni a versenyt az NB I másik két színtiszta magyar együttesével, a Kecskeméttel és a Pakssal. Nos, tőlük igencsak messzire kerültünk… Tudom, miről beszélek, hiszen a játékos-pályafutásom alatt többször is szerepeltem újonc csapatokban: a BVSC-vel az élmezőnyben végeztünk, a Kaposvárral bennmaradtunk, Franciaországban, a Montpellier-vel a harmadik helyen zártunk. A Vasassal kapcsolatban pedig nem tudom elképzelni, hogy bennmaradjunk. De ettől még ugyanúgy szeretem a klubot, jövőre, a másodosztályban is rendszeresen járok majd a hazai mérkőzésekre, legfeljebb csak és kizárólag vasárnaponként…
Nyitókép: Az ellenfelek rendre a Vasas fölé nőttek Fotó: MTI/Újvári Sándor
A szakemberrel többek között arról beszélgettünk: milyen volt vendégként a Fradi-pályán, miért távozott Budafokról, miként jön ki Révész Attilával, mi az imponáló Marco Rossiban és Szoboszlai Dominikban?
2018-ban még NB I-es aranyérmet ünnepelhetett a Vidi, tavasszal azonban már annak is örültek Fehérváron, hogy egy Vasas elleni, harmatos 0-0-val bennmaradt a csapat az élvonalban, hétvégén pedig jött az újabb arculcsapás: kiesés a Magyar Kupából az NB III-as ESMTK otthonában. Mi vezetett idáig?...
A csúcskategóriás délszlávokat is elkaptuk idegenben, miénk a világ. Ide jutottunk: a semmiből a valamibe. A reménytelenből az álomszerűbe, pontosabban a valóságba. Kovács Gergő írása.