„Igazoltunk egy halom csatárt, és elkezdtünk védekezni. Ez nem normális állapot!” – a Vasas legendája, Kiss László a Mandinernek

Az angyalföldi csapat legutóbb ugyan bravúrgyőzelmet aratott Mezőkövesden, ám még így is 8 pont a lemaradása a már bennmaradást jelentő 10. helytől. Történhet-e csoda a hátralévő hat fordulóban?

Csodák csak a Jóisten segedelmével történnek, ezért viszont keveset tett meg a Vasas, úgy hogy nem is következik be hasonló jelenség.

Miért ennyire pesszimista?

Azért mert a csapat összes meccsét láttam, a hazaiakat többnyire élőben, az idegenbelieket pedig a televízión keresztül. S

A legnagyobb probléma, hogy jószerivel semmilyen szakmai koncepciót sem láttam.

A bajnokságot Kuttor Attilával kezdte a csapat, majd őt váltotta az azóta már szintén menesztett Kondás Elemér. Ők miben hibáztak?

Nehogy félreértés történjen: nem kifejezetten a szakmai munkára fogom a sikertelenséget. A rossz játékospolitika valamint azvöltözői problémák is bőven közrejátszottak a történtekben. Nem kell a játékosok között élni, ezt kívülről is pontosan látja és érzi az ember.

Ez a sok dudás nem fér meg egy csárdában tipikus esete?

Valami olyasmi. Nagyon jó, hogy van legalább hét csatárunk, de legalább egy olyan kellene, aki állandóan mozog, és ha megkapja a labdát, az ellenfél kapujára tör.

Hátul kényelmesen adogatnak, és arra számítanak, hogy majd csak valamikor rúgnak egy gólt. Ez a fajta játékfelfogás az NB I-ben már kevés! A legnagyobb probléma, hogy nem sikerült az évekkel ezelőtti Vasas-hagyományt folytatni, amely a hatékony és eredményes támadójátékra épült. Mint már az előbb is utaltam rá, igazoltunk egy halom csatárt, és elkezdtünk védekezni – senki ne mondja nekem, hogy ez normális állapot! Egyik edző sem találta meg a hatékony megoldást, ez is az oka, hogy a mezőnytől alaposan leszakadva kullogunk az utolsó helyen…

Személy szerint hogyan éli meg az utódok sikertelenségét?

Egyáltalán nem jól – és akkor még nagyon aranyosan fejeztem ki magam. Félreértés ne essék nem: arra számítottam, hogy újonc csapatként megnyerjük a bajnokságot, de arra igen, hogy fel tudjuk venni a versenyt az NB I másik két színtiszta magyar együttesével, a Kecskeméttel és a Pakssal. Nos, tőlük igencsak messzire kerültünk… Tudom, miről beszélek, hiszen a játékos-pályafutásom alatt többször is szerepeltem újonc csapatokban: a BVSC-vel az élmezőnyben végeztünk, a Kaposvárral bennmaradtunk, Franciaországban, a Montpellier-vel a harmadik helyen zártunk. A Vasassal kapcsolatban pedig nem tudom elképzelni, hogy bennmaradjunk. De ettől még ugyanúgy szeretem a klubot, jövőre, a másodosztályban is rendszeresen járok majd a hazai mérkőzésekre, legfeljebb csak és kizárólag vasárnaponként…

Nyitókép: Az ellenfelek rendre a Vasas fölé nőttek Fotó: MTI/Újvári Sándor